Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312
létre. A [nem##ta:l##sele]5 'nem száll tele' spoonerizmus saját, tizenhét éves koromban egyértelműen szándéktalanul produkált nyelvbotlásom volt. A kezdeten elkülönülő szópárok szótári kategóriáiból akár a statisztikai valószínűsége is kiszámítható annak, hogy tagjaiból véletlen szókezdetcsere értelmes szóalakokat eredményez. Egy következő, a kötet szakirodalmi áttekintésében bemutatott osztályozási szempont a hibaforrás és a célelem távolsága (20). Több vizsgálat utal arra, hogy a nyelvbotlások döntő többsége azonos szintagmán belüljön létre (saját felmérésem is a vizsgált anyagnak mindössze 3,2%-ában mutatott ki szintagmán kívüli tévesztéseket, vö. Szépe 2006). A szóalak és a szintagma egyedi nyelvek szerinti eltérése azonban besorolási problémákat vet fel. „Ennek az osztályozásnak a gyengéje az, hogy túlságosan kötődik egy bizonyos nyelv helyesírási konvenciójához, így pl. a magyar vízimalom vagy a német Wassermühle belsejében létrejöhető nyelvbotlás szóalakon belülinek minősül, ezzel szemben a vele azonos jelentésű és hasonló felépítésű angol water mill már szintagmán belülinek" (20). Véleményem szerint mégsem akkora a baj. Az, hogy egy nyelvi alakulatot szóalaknak vagy szintagmának minősítünk, nem csak, sőt talán egyáltalán nem is helyesírási kérdés (a fenti példában az angol kifejezés mindegyik tagja lehet főhangsúlyos, a németben ugyanaz a két összetételi tag viszont nem). Az írásbeliséggel nem rendelkező nyelvek esetében is megtehető a besorolás. Bármely nyelvben, amelyre érvényes az elkülönítés, világos fonológiai, morfológiai és/ vagy szintaktikai kritériumai vannak a besorolásnak. A magyarban például szintén a hangsúlyviszonyok alapján lehetséges: míg a szóalakban (szélső, kritikus esetében, az összetett szóban) csak az előtag (a bővítmény) kaphat szóhangsúlyt (pl. 'kékharisnya), addig a szintagmában mind az alaptag, mind a bővítmény kaphat ('kék 'harisnya). Ha a szóalakban és a szintagmában előforduló tévesztések természete valóban eltér, a szintaktikai besorolás nem fogja befolyásolni az eredményeket. „Szokásos még a távolságot szótagszámban mérni (Nooteboom 1969/1973). Ennek a mechanikus számításnak is vannak kritikusai. Legfőbb érvük, hogy a nyelvbotlásokban nem minden szótag vesz részt egyenlő eséllyel", hiszen ,,[a] hangsúlyos és a szóalakkezdő szótag [...] sokkal jobban érintve vannak a nyelvbotlásokban, mint mások" (20). A kérdésről a vita még folyik. Nincs kizárva azonban, hogy a két osztályozási szempont együttes alkalmazása megnyugtató eredményt adhat. Figyeljük meg: a tévesztésnek a morfémán, szóalakon, szintagmán belüli létrejöttét szem előtt tartó osztályozás szerkezeti szempontú, míg a szótagok távolsága szekvenciaszervezési kérdés. Saját vizsgálataim szerint min-5 Az adat IPA-jelekkel való átírását a hosszú mássalhangzónak a szóhatáron kötelezően létrejövő posztlexikális rövidülése indokolja.
