Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Kisebb közlemények - Forró Orsolya: Vannak-e asszociációs hangváltozások? : A hangváltozás-tipológia kérdése a magyar nyelvtörténeti szakirodalomban (Are there associative sound changes? : The typology of sound changes in the literature on the history of Hungarian) 279
igazak-e, azaz valóban van-e egyértelmű, tényleges oppozíció az asszociációs és tendenciaszerű változások között. A hasonulások között találunk olyanokat, amelyek hatóköre viszonylag széles: Abaffy például tendenciaszerű hasonulásként tárgyal több ómagyar kori jelenséget (pl. a -val-hel rag hasonulásának megjelenését, p. 311). Ugyancsak a tendenciaszerű jelenségek között kapott helyet a magánhangzók hasonulásos nyúlása (333). Bárczi hangsúlyozza azt, hogy a két kategória közötti határ nem éles: „Egyes asszociációs változások bizonyos fonetikai helyzetekben olyan gyakran lépnek föl, hogy tendenciaszerűvé válnak" (1958: 10): ilyen például szerinte az intervokális dl > II hasonulás (1958: 166), de a hCnazúHs kapcsolatokat érintő hangátvetések (konyha, lomha, enyh stb.) és bizonyos elhasonulások is (10). Az Abaffy által asszociációs változásokként tárgyalt hangváltozástípusok (hasonulás, elhasonulás, metatézis) mindegyikén belül találunk tehát olyan jelenségeket, amelyek széles hatókörűek, vagyis tendenciaszerűiknek minősíthetők. Ez azt jelenti, hogy nem minden asszociációs változásra igaz az (1) kritérium. Másrészről a tendenciaszerű változások közül többre igaz (2) és (3): bizonyos környezetben mennek végbe, amely környezet egyértelmű fonetikai oka is a változásnak. Abaffy például a következőt írja az ősmagyar kori zöngétlen zárhangok zöngésülésével kapcsolatban: „A változást feltehetően az erősen zöngés környezet indította el" (117). Ugyanígy bizonyos helyzetekre korlátozódó, a környezet által motivált hasonulásként is jellemezhető a ß és у szóvégi, magánhangzó utáni vokalizálódása - és a sort még nyilván folytathatnánk. A környezettől való függés lehetősége egyébként a tendenciák definíciójának is eleme: az „azonos környezetben azonos módon" való változás arra utal, hogy a tendenciaszerű változások is környezethez lehetnek - és nagyon gyakran vannak is -kötve. (Köztudott, hogy a hangváltozások döntő többsége helyzetfüggő.) Egyébként Abaffy a középmagyar kori, magánhangzókat érintő tendenciaszerű változások között tárgyal is olyanokat, amelyekről ő maga megemlíti, hogy asszociatív okuk van, vagyis a hangkörnyezet hatására mennek végbe (603, 605). A következő táblázatban azt foglaljuk össze, hogy az asszociációs változások fenti három jellemzője mennyiben érvényes a tendenciaszerű, és mennyiben az asszociációs változásokra. tendenciaszerű asszociációs széles hatókör (1) + + /környezetfüggés (2) + /+ környezet hatása (3) + /+