Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Kisebb közlemények - Forró Orsolya: Vannak-e asszociációs hangváltozások? : A hangváltozás-tipológia kérdése a magyar nyelvtörténeti szakirodalomban (Are there associative sound changes? : The typology of sound changes in the literature on the history of Hungarian) 279
Az „asszociációs (tehát a hangkörnyezettől függő) változás" (111) megfogalmazás pedig azt teszi egyértelművé, hogy a szerző az asszociációs változásokat a környezetfüggő (kombinatorikus, kondicionált) változásokkal azonosítja.6 A fenti két idézet alapján az asszociációs változásoknak a következő jellemzőket tulajdoníthatjuk: (1) Az asszociációs változások hatóköre korlátozott (egy-egy szó). (2) Az asszociációs változások környezetfüggők: csak bizonyos környezetedben mennek végbe. (3) Az asszociációs változást a környezetet alkotó szegmentumok bizonyos tulajdonságai motiválják (vagyis „hangok egymásra hatásával" magyarázhatók). Bárczi az asszociációs változásokat mint „képzettársulási zavaron alapuló" hangváltozásokat határozza meg több müvében is.7 Ez a definíció meglehetősen elterjedt a magyar szakirodalomban (pl. Vértes 0. 1956, Benkő 1957, Bárczi 1967, Abaffy 1976). A ma már kicsit nehezen értelmezhető „képzettársulás" vagy asszociáció a fonémikus formát alkotó szegmentumok egymásra hatását jelenthette, azaz körülbelül azt, amit Abaffy így fogalmazott meg: „a szó egyik hangja módosítja a szó másik hangjának ejtését" (Abaffy 2003: 109). Bárczi (1958: 8) és Benkő (1957) - Abaffytól eltérően - az asszociációs változások egyik típusának tartja az analógiát is, mivel az csakúgy, mint a többi asszociációs változás, „a működő hangváltozásoktól független vagy velük ellentétes változatokat" hoz létre (Bárczi 1958: 10). A Bárczi által megadott példa (öreg > örög) jól illusztrálja, milyen egy „tipikus" asszociációs változás: csak néhány elemre korlátozódik, vagyis nem gyakori (1); és nem független a szegmentum szóban elfoglalt helyzetétől (2), ill. a többi szegmentumtól (3). Vizsgáljuk meg, hogy ezek az állítások mindig igazak-e azokra a jelenségekre, amelyeket Abaffy asszociációs változásokként tárgyal, tehát az asszociációs változások típusaira: a hasonulásokra, elhasonulásokra és hangátvetésekre; illetve hogy csak az asszociációs változásokra 6 Máshol: „A labializációt asszociációs változásként a hangkörnyezet indítja el" (602). 7 Hogy világosabb legyen, mit érthettek a ma már kicsit nehezen értelmezhető „képzettársulás" alatt, idézem Bárczi meghatározását: „A szó kimondása pillanatában a maga egészében jelenik meg a tudatban, tehát minden mozgás- és hangkép egyidejűleg; a kiejtés során azonban ez az egyidejűség kereszteződik egymásutánisággal, amennyiben az egyes hangok emlékképei sorjában kerülnek a tudat gyújtópontjába, de közben a tudat egész mezejében az egész szó emlékképe is jelen van. Ha a képzettársulásban valami zavar áll be, a sorrend felborulhat (az egész hangképsorból, mely a tudat mezejében jelen van, más hang kerül a tudat gyújtópontjába, mint amely soron volna), s ennek következtében egyik hang képe befolyásolhatja a másikat, magához hasonlóbbá teheti, vagy ha hasonló volt, megmásíthatja, illetőleg két hangkép fel is cserélődhetik" (1953: 66).
