Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Kisebb közlemények - Forró Orsolya: Vannak-e asszociációs hangváltozások? : A hangváltozás-tipológia kérdése a magyar nyelvtörténeti szakirodalomban (Are there associative sound changes? : The typology of sound changes in the literature on the history of Hungarian) 279

lyólag a magyar nyelvtörténeti szakirodalom hangváltozás-tipológiái inkoherensek.2 (ii) A magyar hangtörténeti szakirodalomban az asszociációs változások kategóriájának - amely az utóbbi ötven évben szinte mindegyik, a hangváltozás-típusokat akárcsak említő szerzőnél megjelenik - központi szerepe van a tipológia inkoherenciájában. így vagy el kell vetnünk azt a feltételezést, hogy asszociációs változások voltak, ill. vannak, vagy másképpen, körültekintőbben meghatároznunk a hangváltozások típusait. (iii) A hazai szakirodalomban általában egyetértés van a tekintetben, hogy az asszociációs változások tágabb kategóriáját a hasonulások (asszimilációk), elhasonulások (disszimilációk) és hangátvetések (metatézisek) akotják. Emellett egyes tipológiákban ezen a csoporton belül említik az egyszerejtéseket (haplológiák) és az analógiás változásokat is. Az egyes szerzők által felvázolt tipológiák között azonban valójában jelentős különbségek vannak abban, hogy hol helyezik el az asszociációs változásokat a hangváltozások rendszerében, azaz milyen kategóriával állítják azt szembe. Mivel azonban ezekre a különbségekre nem szoktak utalni, úgy tűnik, mintha mindenki ugyanazt értené asszociációs változások alatt. A nyelvtörténet legújabb hazai szintézise, a tankönyvként és kézikönyvként széles körben használt Magyar nyelvtörténet (Kiss - Pusztai 2003) hangtörténeti fejezetében (Abaffy 2003) tárgyalt asszociációs vs. tendenciaszerű szembenálláson kívül (1. 1.) hagyománya van az asszociációs vs. helyzeti (1. 2.) oppozíciónak is.3 Tisztázatlan ezenkívül

az asszociációs és szórványos változások viszonya is (1. 3.). Ezek az eltérések azt (is) mutatják, hogy az asszociációs változások látszólag hasznos és egyértelmű kategóriájának helye valójában igen nehezen jelölhető ki a változások rendszerében. (iv) A hangváltozás-típusok megközelítésében a magyar hangtörténet legutóbbi szintézisét (Abaffy 2003) felülmúlja Bárczi (1967) három és fél évtizeddel korábbi munkája. Ez nem egy, hanem több szembenálláson alapul. (Egy „ideális", a vizsgált jelenségek komplexitását tükröző, azt feltáró tipológia csak ilyen lehet.) Abaffy munkája ebben a vonatkozásban ehhez képest inkább visszalépéstjelent. Mielőtt ezen kérdések részletesebb ismertetésébe kezdenék, szükséges kitérni arra, hogy kell-e, illetve hasznos-e a jelenségek típusokba sorolásával foglalkoznunk; miért tartom fontosnak a hangváltozások tipológiáját csakúgy, mint minden tipológiát, amely a természeti és emberi világ jelenségeit kategóriákba 2 Vizsgálatom középpontjában

a magyar nyelvtörténeti szakirodalomban megjelenő hangváltozás-típusok állnak - ez azonban természetesen nem azt jelenti, hogy problémák csak a hazai szakirodalomban tárhatók fel (1. pl. Cser 2002: 10, 26). 3 Ez

utóbbi szintén előfordul a Magyar nyelvtörténet c. kötetben, igaz, nem a hangtörténeti, hanem a bevezető fejezetben (Kiss 2003).