Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Kisebb közlemények - Sipos Mária: A norma kiválasztásáról a serkáli irodalmi nyelv kapcsán (On the choice ofthe norm : the case of the Sherkalliterary langauge) 270
A képzők között is találunk módosított példákat, az alábbi nagyitó-pejoratív képző esetében: (19) LitS икишиви - S síyd, Kaz siwi, Sy síki, Páp *siki, (Reg -sike-) (Sauer 1967: 208). 6. A serkáli irodalmi nyelvben az ún. t-zés az a sajátság, amelyet alapjában véve meghagytak, vagyis ritkán találunk /-féle hangot serkáli t helyén. Az s-tövű igék toldalékolásában (a példában a jelen idő jele szerepel, amely önmagában egyszersmind a VxSg3-t jelöli a jelen időben) azonban tapasztalható eltérés: / (/) járulhat hozzá, mintha /-tövű lenne: (20) LitS омысл vs. S omzsat 'ül' (Carusin 1949: 14, Steinitz 1950: 99). A következő példában az i-re végződő névszóhoz járuló PxSg3 a várható t helyett fordul elő /-(7)-lel: (21) LitS хосьлны '-hoz' (Carusin 1949: 14). 7. Fontos szólni a legfontosabb olyan serkáli vonásokról is, amelyek változatlanul maradtak, noha az északibb (ill. kazimi) dialektusokhoz való közelítés jegyében módosíthatták volna ezeket is. Megmaradt a már említett, a serkálira oly jellemző t-zés, a 6. pontban említett kisebb eltérésekkel. Nem igazították a kazimi és berjozovi mintához az igék főnévi igenévi formáját sem: (22) LitS -ma - Dél -ta, Ni S -ta, Kaz Ber -ti, О -ta (-ti) (Honti 1984: 55). Az északi nyelvjárásokban a labiális magánhangzók előtti w megléte vagy hiánya bonyolult képet mutat (OKT 58-65). Erősen leegyszerűsítve úgy foglalhatnánk össze, hogy a kazimi nyelvjárás tér el markánsan a többi északitól e szókezdő tv-k meglétével (OKT 60), ugyanis ebben a dialektusban valamennyi labiális magánhangzó előtt áll(hat), míg a többi északi nyelvjárás csak néhány magánhangzó előtt engedi meg. A serkáli irodalmi szövegekben e szókezdő w-k előfordulása olyan képet mutat, amilyet a nyizjami, serkáli és berjozovi nyelvjárások. 3. Összegzés A dialektológiai áttekintés arra utal, hogy az ún. serkáli/közép-obi irodalmi nyelv nem tudta betölteni a többi nyelvjárás felé a közvetítő szerepet. Gyakorlatilag az északibb nyelvjárások és a serkáli közti kompromisszumnak tekinthető.