Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Kisebb közlemények - Sipos Mária: A norma kiválasztásáról a serkáli irodalmi nyelv kapcsán (On the choice ofthe norm : the case of the Sherkalliterary langauge) 270
hogy a serkáli nyelvjárást 1940-ben azért tették meg az irodalmi nyelv alapjául, mert a kazimi nyelvjárás sajátos fonémakészlete miatt nem vált be (Steinitz 1950: 23-24). Az irodalmi nyelvek létrehozása nem ment egyszerűen, tanácskozások, értekezletek szolgálták a konszenzus létrejöttét. Sok elhivatott szakember dolgozott a norma (itt: a megfelelőnek tartott nyelvjárás) kiválasztásán, és a nyelvtervezési folyamat következő állomásain. Ezek közül megvalósult a grafizáció, grammatikáció és a lexikáció, és az említett kiadványok megjelentetésével az elterjesztés is elkezdődött.4 Azt az elképzelést, hogy az osztjákság irodalmi nyelvének a közép-obi nyelvjárások szolgáljanak alapul, már 1952-ben elhibázottnak tartották, mivel a szurguti és a vahi beszélők alig értették (F. Mészáros 1963: 380). A serkáli irodalmi nyelvről Schmidt Éva a következőket írja: (a) a serkáli nyelvtanát többször is megírták, (b) használatának szabályai kialakultak, (c) nyelvészeti megfontolások miatt esett erre a dialektusra a választás, (d) közvetítő szerepet szántak neki a (t-ző) délebbi nyelvjárások felé. Összefoglalását azzal zárja, hogy ezen irodalmi nyelv megalkotói nem vették figyelembe azt az idegenkedést, ami a többi nyelvjárás beszélői részéről megnyilvánult a serkálival szemben (Schmidt 2006: 32). 2. A serkáli irodalmi nyelv jellemzői Mivel a serkálit deklaráltan közvetítésre tervezték az északi és a déli dialektusok között, joggal gondolhatnánk, hogy a serkáli irodalmi nyelv felmutatja a serkáli nyelvjárás délre mutató sajátságait. Ez azonban csak részben igaz. A serkáli nyelvjárási és a serkáli irodalmi nyelvi alakok közti főbb különbségeket a mássalhangzó milyensége, illetve bizonyos magánhangzók megléte/nemléte, ill. pozíciója okozza. A továbbiakban főként a mássalhangzók eltéréseire hivatkozom. Ennek leginkább az az oka, hogy a vizsgált korszak cirill írása nem utal a magánhangzók hosszú/rövid, illetve teljes/redukált mivoltára, és abban amúgy is kisebb különbségek figyelhetők meg. A serkálira jellemző szóvégi э és az északiasabb szóvégi í vizsgálatát a cirill írásmód egy sajátsága miatt mellőzöm, ti. az и és ы (mely utóbbi а э megfelelője a szóbanforgó írásmódban) közötti választást az határozza meg, hogy az előző mássalhangzó palatalizált-e vagy sem. így hangértéke legalábbis talányosnak mondható. Ha e szövegek írói és fordítói szóvégi i jelölésére alkalmazták e két betűt, akkor sem 4 A fenti fogalmakat az ismert haugeni értelemben használom, legutóbb összefoglalta Sándor (2008).
