Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Kisebb közlemények - Sipos Mária: A norma kiválasztásáról a serkáli irodalmi nyelv kapcsán (On the choice ofthe norm : the case of the Sherkalliterary langauge) 270
hétköznapokban azonban az oroszt használják, mivel az asszimiláció a déli területeken évtizedekkel korábban felerősödött. Noha ma már a serkáli irodalmi nyelv is a múlté, tanulságai érdekesek lehetnek, mert a hanti irodalmi nyelv kérdése máig nem jutott nyugvópontra. Napjainkban a legtöbb kiadvány kazimi nyelven jelenik meg, mellette az északi nyelvjáráscsoportból még a berjozovi nyelvjárások vannak versenyben (mindkét csoport számára adnak ki újságot), bár súlyuk nem vethető össze a kazimiéval, mely utóbbi nem ritkán normatívnak igyekszik deklarálni magát. A serkáli nyelvjárás az északi dialektusokhoz tartozik, amelyeket számos hangtani, morfológiai és szókincsbéli hasonlóság kapcsol össze. Legrövidebb jellemzése minden bizonnyal úgy hangoznék: alapjában véve északi hanti dialektus az ún. t-zést leszámítva, vagyis az uráli *s, *s és */ folytatásaként - a déli hanti nyelvjárások megfelelő hangjaihoz hasonlóan - nem /-féle hangot, hanem t-t találunk (ez nem vonatkozik a kakuminális /-ekre OKT 103-104). Nem átmeneti dialektus tehát, mint pl. a nyizjami, amely döntően északi vonásai mellett pl. jelöletlen múlt idejével a déli csoporthoz kötődik. A déli nyelvjárások grammatikája (nem beszélve a szókincsről) több lényeges ponton eltér az északitól, pl. a névszói esetrendszer több tagú, a személyes névmások ragozása is másképp történik, a múlt idő nem s jelű, mint az északiban, a tárgyas ragozásban megkülönböztetik a kettes és a többes számú tárgyat, stb. A serkáli jellemzéséhez még hozzátartozik néhány hangtani vonás, amely az északi dialektusoktól elválasztja. Nem kevés serkáli szó különbözik az északibb nyelvjárások megfelelő, mássalhangzóra végződő szavaitól abban, hogy з-га végződik. A szóvégi és szóbelseji északi w-nek bizonyos feltételek mellett (részletesen OKT 75) у felel meg a serkáliban. Schmidt Éva jellemzését a serkáli nyelvjárásról az alábbiakban foglalhatjuk össze:3 (a) a serkáli dialektusban nincsen olyan hang, amit a többi dialektus beszélői ne tudnának kiejteni, (b) a más nyelvjárást beszélők a serkálit nem tartják szépnek a / gyakori előfordulása miatt, (c) mivel e nyelvjárás morfológiailag differenciáltabb, az irodalmi nyelv kritériumainak jobban megfelel, mint más északi dialektusok, (d) a kazimiak ugyan értik a serkáli nyelvjárást, de elsajátítani nem tudják (Schmidt 2006: 31-32). Nem érdektelen sorra venni, hogy melyik irodalmi nyelvet melyik évben hozták létre: az obdorszkit 1930-ban (azonban nem volt hosszú életű), a kazimit 1933-ban, a serkálit 1940-ben (bár az első tankönyv csak 1945-ben jelent meg), a suriskárit pedig 1955-ben. A serkáli irodalmi nyelv bevezetésétől kb. 20 éven át nem jelentek meg kazimi kiadványok (ÉOK 109-110). Fontos hozzátenni, 3 Az oroszországi / szovjetunióbeli finnugrisztikában a közép-obi terminus használatos, amely a serkálira és a nyizjamira utal.
