Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Kisebb közlemények - Bíró Bernadett: A manysi cselekvésnevek szófaji kérdései (Word class issues ofnomina actionis in Mansi) 255

menyekre referálnak, mint az igék, azoktól eltérően azonban úgy, hogy az eseményeknek nevet adnak. A cselekvésnevek tehát egyesítik az igék és a főnevek szemantikai és diskurzusjegyeit, valamint morfológiájukban is kombinálódnak az igei és névszói vonások, és az egyes nyelvek az igei vagy a névszói szóosztályhoz közelebb állókként kezelik őket (Koptjevskaja-Tamm 1993: 6). A generatív grammatika a deverbális főnévi fejű főnévi csoportokat kezdetben transzformációk eredményének tekintette (vö. Lees 1960). Chomsky (1970) lexikalista hipotézise szerint azonban a cselekvésnevek önálló egységként szerepelnek a lexikonban. E felfogás szerint az igék és a megfelelő képzett névszók inkább lexikálisan kapcsolódnak össze, mint szintaktikailag. Az igék és a belőlük képzett névszók ugyanazokkal a szintaktikai tulajdonságokkal rendelkeznek, vagyis argumentumaik ugyanazokat a pozíciókat töltik be, és csupán ezen argumentumok formai realizációja különbözik, attól függően, hogy a predikátum ige vagy főnév. Jackendoff (1977) az X'-elmélet keretében írott munkájában, melynek alapjául az angol nyelv szolgált, egy igétlenítő szabályséma működésének eredményeiként értelmezi a nominalizációkat. A lexikális-funkcionális grammatika lexikai folyamatnak tekinti az igei predikátumok nominalizálását az olyan nyelvekben, mint a magyar és az angol, mivel a névszó tisztán különböző funkciókat oszt ki a bemenetéül szolgáló igei predikátumból származó direkt argumentumainak. Az angol nominalizációk legrészletesebb elemzését Rappaport (1983; idézi Laczkó 1997: 426) adta az LFG keretében. Az ő állítása szerint az igék és a belőlük képzett névszók inkább annak alapján kapcsolhatók össze, hogy ugyanazzal az argumentumstruktúrával rendelkeznek, és nem annak alapján, hogy ugyanabba a szintaktikai struktúrába illeszthetők be (vö. Laczkó 1997: 426). A cselekvésnevek vizsgálatának másik megközelítési módja tulajdonságaik tipológiai jellegű vizsgálata, mely Comrie (1976), Comrie - Thompson (1985) és Koptjevskaja-Tamm (1993) nevéhez fűződik. Comrie (1976) és Comrie -Thompson (1985) szerint a különböző nyelvek cselekvésneves szerkezeteit csoportosíthatjuk aszerint, hogy belső szerkezetük milyen mértékben felel meg a nem-képzett névszói frázisok belső szerkezetének, és milyen mértékben a finit igés mondatokénak. Ez a fajta osztályozás egy kontinuumhoz vezet a mondatszerű és az NP-szerű cselekvésneves szerkezetek között (Comrie 1976: 200). Koptjevskaja-Tamm (1993) hetven nyelvben vizsgálta a nominalizációs frázisokat, főleg azok belső szintaxisára fókuszálva, és létrehozva ennek alapján a cselekvésneves szerkezeteknek egyfajta tipológiai osztályozását. Véleménye szerint a különböző nyelvek cselekvésneves szerkezetei valóban egy skálán helyezhetők el „mondatszerűségük" (sentence-likeness) és „NP-szerűségük" (NP-likeness) mértéke szerint, ennek a skálának azonban vannak fix pontjai a cselekvésneves szerkezetek jól meghatározható típusainak megfelelően, ahová a