Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Kisebb közlemények - Bíró Bernadett: A manysi cselekvésnevek szófaji kérdései (Word class issues ofnomina actionis in Mansi) 255

A manysi cselekvésnevek szófaji kérdései This paper focusses on the verbal and nominal properties of Mansi nomina actionis. The possible approaches to this class are briefly outlined, then the derivation of these words and the relation between them and verbal nouns. Then we go through the verbal and nominal properties of the nomina actionis and come to the conclusion that nominal and verbal properties are simultaneously present in their semantic as well as morphological features. 1. Bevezetés - A cselekvésnevek vizsgálatának megközelítési módjai írásomban a manysi cselekvésnevek szófaji kérdéseivel foglalkozom. A cselekvésnevek a nominalizáció során létrejövő névszók egyik csoportját alkotják. A nominalizáció terminus azt a folyamatot jelenti, amikor valamilyen prototipikus igei csoport, akár egy teljes mondat (beleértve az alanyt is), akár egy igei frázis (az alany kihagyásával) főnévi csoporttá változik. A nominalizáció során létrejövő főneveket két nagy csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak a cselekvésnevek, melyek az ige által jelölt cselekvést vagy állapotot nevezik meg, a második csoportba pedig azok a főnevek, amelyek valamelyik argumentumot jelölik. A két csoport között az a különbség, hogy az első csoportba tartozó főnevek megőrzik a képzésük alapjául szolgáló igék bizonyos tulajdonságait, míg a második csoportba tartozók szintaktikailag tipikusan úgy viselkednek, mint más főnevek, és csak morfológiai, valamint (gyakran kiszámíthatatlan és sajátos) szemantikai kapcsolatban állnak az alapigével (Comrie - Thompson 1985: 349). A cselekvésnevek egyik legáltalánosabban elfogadott definíciója Comrie nevéhez fűződik, e szerint a cselekvésnevek igéből képzett, cselekvést vagy folyamatot jelentő főnevek, melyek a nem képzett főnevekhez hasonlóan ragozhatok, és ugyanúgy felvehetnek elöljárószókat vagy névutókat, valamint meglehetős produktivitást mutatnak (vö. Comrie 1976: 178). Koptjevskaja-Tamm (1993), aki hetven nyelvben vizsgálta a nominalizációs frázisokat, elfogadta ezt a definíciót, azonban néhány problémára is felhívta a figyelmet vele kapcsolatban. (Például a 'meglehetős produktivitás' kifejezés bizonytalan voltára, illetve arra, hogy nehéz megállapítani, hogy egy adott nyelvben a cselekvésnevek valóban ugyanolyan módon vehetnek-e fel névutókat és elöljárószókat, mint a nem képzett főnevek.) Ezenkívül további, a cselekvésnevekre jellemző megkülönböztető vonásokat is említ: a cselekvésnevek ugyanúgy tisztán ese-Nyelvtudományi Közlemények 105. 255-269.