Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Mus Nikolett: Tagadás a tundrai nyenyec nyelvben (Negation in Tundra Nenets) 7

(18a) X9r°qnaq syer-k°naq nyo-x°-naq magunk dolog-PX.DAT. 1 PL NEGAUX-HORT-OBJPLlPL paebtabyu-q belekever-CN 'Ne engedjük őket belekeveredni a mi dolgainkba!' (T65: 500) (18b) ya xa xa, tubka-w° nyo-ryih xana-q 1NTERJ fejSze-PX.ACC.SGl NEGAUX.IMP-OBJSG2DU elveSZ-CN 'Ja ha ha, ne vegyétek el a fejszémet!' (L47: 107) (18c) wenyako-raq nyo-°ya-0 nyencyes°-q, kutya-PXPL2 NEGAUX-OPT-SUBJ3 SG szabadon.jár-CN nyo-m naemp°-sy9ti-0 ajtó-ACC kinyit-HAB-SUBJ3SG 'Ne járjon szabadon a kutyátok, mindig kinyitja az ajtót!' (P03: 95) A fenti alakváltozás egyik lehetséges magyarázatához szükséges egy rövid nyelvtörténeti kitérőt tenni. Helimski 2005-ös cikkében Castrén (1854) nganaszan adataira hivatkozva a protoszamojéd tagadó és tiltó igék közötti különbségek újragondolását, illetve a két ige közötti alapvető különbségtételt javasolja. A már említett nganaszan adatok alapján azt feltételezi, hogy a protoszamojéd nyelvben két különböző igető fejezte ki a tagadást és a tiltást, melyek használata később összeolvadt, s egyazon ige különböző módbeli használataként kezdtek el funkcionálni. A tagadó és tiltó ige közötti különbség nyomait véli felfedezni Helimski a nganaszan nyelvben, ahol Castrén (1854) már említett nganaszan adataiban a ne- tiltó igető kizárólag felszólító mód egyes szám második személyben, szubjektív ragozás esetén használatos, illetve objektív ragozásnál, ha az ige tárgya egyes számú. Ezzel szemben a másik ige, a ni- jelenik meg minden más finit és non-finit alakban a tagadás során, beleértve a felszólító mód maradék formáit is. Tehát Helimski véleménye szerint a tiltást nem a tagadó ige felszólító módú toldalékkal ellátott alakja fejezte ki, hanem egy önálló (korlátozott használatú) ige, így - Helimski (2005) alapján - indokolt a protoszamojéd nyelvre egy tagadó (*/-) és egy tiltó (*e-/*e-) igetövet rekonstruálni, melyeknek esetleges folytatója lehet a tundrái nyenyec nyí- és nyo- tagadó, illetve tiltó igepár. Mikola (1988) alapján azonban ilyen típusú hangváltozás nem rekonstruálható, így ez a történeti magyarázat csak lehetséges megoldásként szolgálhat a problémára. Emellett a felszólító mód során sem tapasztaltam más, hasonló hangtani felépítésű igéknél ehhez hasonló hangváltozást, tehát nincs magyarázat a tundrái nyenyec tagadó és tiltó ige alaki különbözőségére. Érdekes adalékot nyújt az a tény is, hogy a (17)-es mondatban illusztrált wunyi- ige, amely egy