Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Tanulmányok - Mus Nikolett: Tagadás a tundrai nyenyec nyelvben (Negation in Tundra Nenets) 7
viseli a nyelvben megvalósuló tipikus tagadó szerkezet alapján. Dolgozatomban azonban főként terjedelmi okok miatt nem térek ki részletesen ennek ismertetésére. A továbbiakban rátérek a tundrái nyenyec nyelv tagadó eszközeinek, szerkezeteinek bemutatására, grammatikai jellemzésére, csoportosítására. 3. Tagadás a tundrái nyenyec nyelvben A témával foglalkozó szakirodalom alapján megállapítható, hogy a tundrái nyenyec nyelv tagadó elemei (többnyire) tagadó segédigék. Ebben a nyelvben alapjában véve két különböző lehetőség van a tagadás kifejezésére, melyek morfoszintaktikai és szintaktikai viselkedése különbözik egymástól. Az egyik mód a szintaktikai tagadás, tagadó segédigével (NEGAUX), a másik alternatíva pedig a lexikai6 tagadás, lexikai tagadó elemekkel (NEG). A két csoport közötti különbségek alapját az egyes elemek grammatikai viselkedése adja, ami azt jelenti, hogy az egyes csoportokba tartozó elemek valamely nyelvi viselkedési szempont alapján állnak egymáshoz közelebb. A későbbiek során azonban látni fogjuk, hogy ezek között a tagadó eszközök között jelentésben gyakran nem mutatkozik markáns különbség annak ellenére, hogy más-más csoportba sorolom őket. Ennek oka, hogy az egyes csoportokba való sorolás alapját nem a szemantikai, hanem a morfológiai, morfoszintaktikai alkalmazási szabályok képezik. Mindezek ellenére azonban a két tagadó szerkezet konkrét helyzetben való használatát szemantikai szabályok irányítják, tehát a tagadó elemek jelentése határozza meg, hogy mely aktuális beszédszituációban alkalmazhatók, vagyis az aktuális kontextus hívja elő valamely tagadó elem alkalmazását egy bizonyos szituációban. A két módszer morfológiai, morfoszintaktikai viselkedésében ugyan alapvető különbségek vannak, ezeknek a különbségeknek azonban nincsenek használati megkötéseik, tehát bármely elem használható bár-mely beszédszituációban abban az esetben, ha az adott kontextus szemantikailag megköveteli és alátámasztja az aktuálisan használt tagadó elem alkalmazását. A vizsgálataim során azt tapasztaltam, hogy a nyelvben sokszor lehetőség nyílik e két csoport együttes használatára is, melynek bemutatására a későbbiek folyamán még visszatérek (lásd a 3.2.1.2. fejezet). A továbbiakban külön fejezetekben ismertetem a szintaktikai és szemantikai tagadó szerkezetek kontextuális grammatikai viselkedését és jelentésben' használatát. 6 A továbbiakban szemantikai tagadásként utalok erre a csoportra, mivel az ide tartozó eszközök szemantikai tulajdonsága a legfontosabb és legmeghatározóbb tényező a tagadás során.
