Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104

(40) a. H*L- L% b. H*L- 0% c. H*L- H% IN IN I fvi 'Bodoriné. Bodoriné. 'Bodoriné. (Sima eső) (Féleső) (Eső-emelkedő) A (40) a L%, 0% és H% közötti hármas kontrasztot szemlélteti. De a féleső kontúr a megnyilatkozás belsejében is előfordulhat (sőt, ez a tipikus helye), és ilyenkor sem valódi sem potenciális szünet nem állhat utána. Ebben a helyzetben azt kell feltennünk, hogy nincs a végén határtónus, vagyis ilyenkor a határtónus hiánya (nincs %) a határtónus (L%, 0%, H%) jelenlétével áll szemben. Ezt szemlélteti a (41), ahol a féleső dallamot sima eső dallam követi, és a féleső végén nincsen határtónus: (41) 'Bodoriné 'telefonj a. H*L- H*L- L% IP- IN 'Bodoriné 'telefonja Az elemzés eddigi eredményeit azzal a megállapításai foglalhatjuk össze, hogy a magyar SE határtónus nélküli reprezentációja, tehát a (32), melyet (42a) alatt most megismétlünk, nem felel meg a megnyilatkozásvégi (és így intonácipsfrázis-végi) SE-knek. Az ilyen SE-k ábrázolása 0% határtónust is kíván, ahogy a (42b) mutatja. (42) a. H*!

H- (nem

megfelelő a megnyilatkozás utolsó SE-jének az ábrázolására) (42) b. H*!H-0% (megfelelő a megnyilatkozás utolsó SE-jének az ábrázolására) Egy harmadik határtónus bevezetésével az intonációsfrázis-végi tonális lehetőségek számát háromra emeltük. Ez azonban nem terheli meg a rendszert egy harmadik hangmagassági szinttel, mivel a harmadik határtónus nem más, mint az azt megelőző H vagy L tónus prolongálása. E javaslat szerint a (13) alatti példákat a (43)-ban bemutatott módon kell újra elemezni: