Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104

tónus (leading tone) található. A harmadikban és az ötödikben utánfutó tónust, a negyedikban és a hatodikban felvezető tónust találunk. Lássuk az angol SE széles körben elterjedt fonológiai reprezentációját, amely fokozatosan alakult ki Pierrehumbert (1987) elemzése nyomán: (29) H*!

H-L% (az angol SE, vö. Pierrehumbert 1987, Beckman - Hirschberg 1994, Beckman - Elam 1997, és Grice - Ladd - Arvaniti 2000) A (29) egy monotonális H* hangmagassági akcentussal kezdődik, amelyet az elülső terasz elejével asszociálunk. Pierrehumbert (1987) elemzésében az első terasznak még egy bitonális hangmagassági akcentus (H*+L) felelt meg, mert az elmélet szerint csak bitonális hangmagassági akcentus idézhetett elő lelépést a rá következő H- tónusban. Ladd (1996) szerint viszont a lelépés független választás, amelyet nem kell egy előtte álló bitonális akcentussal előállítani, és ezért az elülső terasz monotonális hangmagassági akcentusként (H*) kezelhető. A második terasz lelépését egy speciális diakritikum, a lelépő tónus elé tett felemelt felkiáltójel (!) mutatja. A

második terasznak egy H- frázistónusból és L% határtónusból álló szekvencia felel meg. Az L% határtónus itt nem jelöl hangmagasság-csökkenést, ellenkezőleg, az előző H- tónus hangmagasságának a megőrzésére szolgál. A reprezentációnak ez az utóbbi része változatlanul tükrözi Pierrehumbert (1987) elemzését. Grice - Ladd - Arvaniti (2000) meggyőzően bizonyították, hogy a második H az angol SE-ben frázistónus (aző terminológiájukban frázisakcentus). A frázistónust (mivel egyfajta szegélytónus) elsődlegesen a frázis végével asszociáljuk, és aztán átmásoljuk a legerősebb posztakcentuális hangsúlyos szótaghoz, ha van ilyen, illetve ha nincs ilyen, akkor az utolsó szótaghoz. Az L% határtónus hozzáadásával biztosítjuk az előzetes H- frázistónus hangmagasságának a megőrzését. így áll elő a ...H-L%, mint a második terasz reprezentációja. Ezt előzi meg a Ladd általjavasolt diakritikum a lelépés jelölésére, az emelt felkiáltójel.16 Lássunk

egy konkrét példát: Angela Más elemzések is napvilágot láttak. Gussenhoven müvében (2004: 313-314) az angol SE egy bitonális hangmagassági akcentus, amelyben a csillagos H 16 Beckman - Pierrehumbert (1986)

kritikája ellenére Ladd diakritikumát (és ezzel a H*+L bitonális akcentus kiiktatását) elfogadták a már említett Grice - Ladd - Arvaniti (2000) tanulmányban is, valamint a ToBI-rendszerben is, azzal a feltétellel, hogy a lelépés diakritikum sohasem tehető egy frázis első H tónusa elé (vö. Beckman - Hirschberg 1994: 5, Beckman - Elam 1997). (30) H* !

H-L%