Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104

hogy mi történt (szintén sima eső dallammal). Erre A, aki már bánja, hogy magára vonta a figyelmet, stilizált eső dallamú kijelentéssel próbálja a szituáció jelentéktelenségét, rutinszerüségét érzékeltetni, ami itt körülbelül annyit tesz, hogy „Ne is törődj vele, csak a szokásos, kár volt szólnom!" (10) A: Oh! B: 'Mi történt? A: 'Semmi! (Egy vonalat rossz helyre húztam.) Az SE és a (metaforikus) távolság közötti összefüggés azt is lehetővé teszi, hogy a dallam használatával keltsünk távolságérzetet, azzal hozzunk létre metaforikus távolságot. Tanúja voltam például egy olyan jelenetnek, amelyben a hallgatók türelmével visszaélő (és ezt átérző) előadó így fejezte be kissé elnyúlt beszédét: (П) ^_ Ennyi! Bár az előadó és a hallgatóság (egy része) között fennállt a szemkontaktus, az SE használatával az előadó körülbelül ezt mondta: „Már itt sem vagyok, viszontlátásra". A magyarban tehát a valódi vagy metaforikus távolság (a gyermeknyelvi dicsekvéseket, kihívásokat leszámítva) szükséges eleme az SE használatának, de önmagában nem elégséges. Szintén kötelező feltétel a magyarban isarutinszerüség: az tehát, hogy a dallammal a helyzet megjósolható, mindennapos jellegét akarjuk kidomborítani. Rutinszerűség hiányában, a meglévő távolság esetén is gyakran sima eső dallammal, vagy speciális kiáltó into-