Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104

nációval élünk, és nem a stilizált eső dallammal.7

Vagyis

alátámaszthatjuk Ladd alapvető meglátását arra vonatkozóan, hogy a rutinszerüség szükségszerű komponense az SE szemantikájának. Például amikor valakit megszokott időben vagy egy előre megbeszélt órában ébresztgetünk, az SE megfelelő. Ezt mutatja a (12a). Viszont ha valakinek hatkor kellett volna felkelnie, de még hétkor is alszik, a sima eső dallamot használjuk, 1. (12b). (12) a. #

^ • _ b.^ ^ 'Gyerekek! !

Hét óra! 'Gyerekek! 'Hét óra! (vö. Varga 1995: 284) 2. A stilizált eső hanglejtés formai jellemzői Mint láttuk, az SE általános formai jellemzője, hogy szinttartó dallamszakaszokból áll, amelyek közül az elülső magasabban húzódik, mint a rá következő. Most ezt az általános formai jellemzőt vizsgáljuk meg részletesen, három lehetséges prozódiai környezetben. 2.1 Az 1. típusú környezet Az 1. típusú környezetben a megnyilatkozásban egy főhangsúlyos szótagot találunk, és ezt nulla vagy több hangsúlytalan szótag követi. Úgy tűnik, hogy ebben a környezettípusban az SE minden vizsgált nyelvben azonos módon realizálódik. A magyar példákat a (13a, b, c, d) ábrák mutatják. Míg a (13a, b, c) megnyilatkozásokban a főhangsúlyos szótag után három, kettő, illetve egy szótag következik, és az alacsonyabb teraszt mindig az utolsó szótag hordozza, a (13d)-ben a megnyilatkozás egyetlen főhangsúlyos szótagból áll, és így ez az egyetlen szótag hordozza mindkét teraszt, vö. Varga (1989, 1995, 2002) 7 A

speciális kiáltó intonáció nem azonos az SE-vel, 1. Csüry (1925: 16) kottáit a Pista! Klári! Édesapám! szövegű kiáltásokhoz. Ezekben egy magas szinttartó szakasz után az utolsó szótag fellép, majd ereszkedik. 8 Az SE-vel kapcsolatban a magyar szakirodalomban Varga

munkáin kívül is találunk példákat. Derne (1962: 514) említi, hogy a Beszállás! Leülni! és egyéb, nem felszólító felépítésű, de felszólító erejű mondatok kiejthetök „egy magasan lebegő, majd a végén leeső formával is". Elekfi - Wacha (é. п.: 208) ugyanezt mondja a felszólító vagy figyelmeztető erejű Indulás! és Fiacskám! mondatokról. Ha ezekben a példákban az SE-ről van szó, akkor a formai leírás nem egészen pontos, mert nem a kétteraszos stilizált dallamra, hanem inkább az egyhangúan magas balszárnyú „végén eső" dallamra áll (vö. Derne i.m. 513), ami az eldöntendő kérdések dallamának