Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104

legyen értelmezhető (akkor is, ha nem felszólító formájú). A magyarban viszont szerintem a valódi vagy metaforikus távolság a használatnak általában szintén kötelező eleme. Ez alól csak a gyermeknyelvi dicsekvések a kivételek, mert ezeken a stilizált eső dallam szemkontaktus esetén is használható. Az SE tipikus például a vokatívuszokban, amikor távolságot kell leküzdeni: (7) a. • b. • c. •- d. 'Bodoriné! 'Mariann! Mari! 'Zsolt! A (7) alatti megnyilatkozásokat kiálthatjuk például az erdőben, ha a szólított személyt nem látjuk, vagy ő nem lát minket, de akár súghatjuk is a megszólított személy fülébe, ha alszik és gyengéden fel akarjuk ébreszteni (egyfajta metaforikus távolság áll fenn: amikor valaki alszik, „messze jár"). A (8) alatt található további példák az SE üdvözlésekben, bejelentésekben, figyelmeztetésekben való használatait illusztrálják: (8) a. b. c. d. 'Szia! 'Asztalhoz! 'Telefon! 'Vigyázat! Ide tartoznak végül a kisgyermekek dicsekvő, kihívó, heccelő kiáltásai, pl. (9a) és (9b). Itt az utolsó szótag megnyúlása igen gyakori (kötelező?), ezt jelölöm a példákban a magánhangzóbetü megháromszorozásával. (9) a. b. Én győzteeem! 'Úgyse tudsz megfogniii! (vö. Varga 1995: 280-283) Az ilyen kisgyermeki dicsekvések esetében a távolságkritérium a magyarban is felfüggeszthető, vagyis az SE itt szemkontaktus mellett is használható, bár az így kántáló gyermekek közötti fizikai távolság a normális beszélgetési távolságnál általában nagyobb. Lássunk néhány további példát a magyar SE használatára. A dallam jelentésénél fogva felhasználható például bagatellizálásra. Ez történik a (10)beli párbeszéd harmadik megnyilatkozásában. Az A beszélő az íróasztalánál dolgozik, háttal а В beszélőnek, aki valahol a szoba belsejében olvas. Egyszer csak A valamit elront és bosszakodva felkiált (sima eső dallammal), mire В megkérdi,