Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)
Tanulmányok - Alberti Gábor: A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere [A survey of valency changes resulting from derivation] 75
semleges marad), és egy hangsúlyegységet alkot vele (egyetlen kezdőszótagi hangsúllyal) (Komlósy 1992). Képletbe így foglalhatnánk a változást: SZERELinkjAuroíx) = 3y.[sZERELtr(x,y) & AUTÓ(y)]. Mint alább (19b) is szemlélteti, a cselekvéshez képest tipikus tárgyakat lehet inkorporálni, amelyekkel az adott cselekvés „intézményesültnek" tekinthető egy általános értelemben (Komlósy 1992). Az alábbi (19a-b) pontban rámutatunk a három átmenet típusazonosságára; a jelentésbeli különbségek lényegére az eddigi képleteket általánosító (19c. 1-3) formulasorozat világít rá: (19) a. Péter eszik egy kiflit / megfésüli magát / szereli az autót. <NOM, ACC) = <-, +) b. Péter eszik/fésülködik / autót /'? 'Fordot szerel. (NOM) = <-/+) c. 1. Vintr (x) = 3y.Vtr (x ,y) 2. V refl(x) = V^x) 3. V ink:N(x) = 3y.[Vtr (x ,y)&N(y)] 4. V ink:N ()-3y.[V intr (y)&N(y)] Elképzelhető-e az imént tárgyalt három képzésfajta esetében elfajult (intranzitív bemenetű) megvalósulás? Az alábbi (20) példa tanúsága szerint az inkorporálás esetében igen: lényegében azt figyelték meg, hogy Ágens nélkül is inkorporálhatunk egy Pácienst, de ugyanezt egy magányos Ágenssel nem tehetjük meg. Mint a fenti (19c,4) formula is mutatja, ebben az elfajult esetben a kimenetnek üres a centrális kerete. Ez egyben azt is eldönti, hogy az inkorporálás meghatározó faktora a pozitív centrális szerepű argumentum lefokozása (és nem az Ágens előléptetése).16 A müvelet tehát pozitív centrális argumentumokon működik; (20b) tanúsága szerint az abszolút jelleget tekintve is, vagyis a bemeneti argumentumszámtól függetlenül lényegében Pácienst keres (a Perlmutter-féle (1978) unaccusative hipotézis egy megnyilvánulását adva). A Tau modellben úgy ragadhatjuk meg az összefüggést, hogy ha egy intranzitív bemenettel is működő átmenet meghatározó faktora a pozitív centrális argumentumot érintő operáció (lefokozás / előléptetés), akkor egy hatásláncba rendeződött argumentumok közül van egy olyan a primitív magban, amitől pozitív irányban álló argumentumokra alkalmazható az adott operáció, negatív irányban állókra viszont nem. Következésképpen erős ágens például semmiképpen nem inkorporálható (*régész ásat itt), míg egy erős páciens 16 Az intranzitivizálás és a reflexivizálás nem látszik működni Ágens nélkül, ezért az Ágenselőléptető faktort tekintettem meghatározónak az esetükben. Az érvelés élesítése még jövőbeli kutatásokra vár.
