Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)
Tanulmányok - Alberti Gábor: A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere [A survey of valency changes resulting from derivation] 75
(6) a. Mari megtelefonálta a hírt. (NOM, ACC> = <-, +> b. Mari telefonálgat. <NOM) - <-/+> c. [látva a helyzetet] I egy [sokakat piszkáló] fiú I (Mit akarsz?) [Megtelefonálni a hírt Péternek] (0, Acc) d. 7 egy sokakat piszkáló, de [maga is sokak által piszkált] fiú I [bika rugaszkodván] I a [helyzet kínálta] lehetőség (NOM, 0) e. (Tudod, mi volt a legnagyobb hiba?) Marinak megtelefonálnia azt a hírt. (POSS, Acc) (7) a. 1'egy másokat részegséggel vádoló, közben [maga is] részeg I Mari részeg. /Mari büszke a lányára. (NOM) b. egy [részeg] tengerész I [Részegen] táncoltunk. (0) c. Ez sértés / a törvények durva megsértése! (NOM, POSS) d. Nem tűröm a sértéseket / a törvények durva megsértését. (0, POSS) A fenti (7) példasor a névszói régensekhez társuló ASV-ok centrális esetkeretét szemlélteti. Egy névszói régens vonzata nem viselhet Akkuzatívuszt. Egy melléknévi régens - funkciójától függően - egyetlen nominatívuszi centrális esettel rendelkezik (7a), sőt tipikusan az sem ölt hangalakot (7b). Ez utóbbi állítható egy határozói régens esetkeretéről is (7b), ezért a táblázatban a melléknévi és a határozószói képzőket egy oszlopban tüntettem fel. Ami a főnévi régenst illeti, látjuk majd, hogy olyan centrális keretet érdemes tulajdonítani neki, amelyben a nominatívuszi esetjelölést társítjuk a negatív centrális szerephez (7c), ha egyáltalán explicit megjelenítést kap ez a szerep (7d), míg a pozitív centrális szerep megjelölőjét a birtokosi funkcióban lelhetjük meg (7c-d). Ez utóbbira szolgáljon első érvként az a megfigyelés, hogy nominalizálást követően az eredeti ige tárgyából birtokos lesz: megsérti a törvényt —> a törvény(-nek a) megsértése (Alberti 1995). Egy képzés kimeneti esetkeretére nézve a kimeneti szófajra jellemző esetkeret csupán korlátot nyújt, ezen belül a tényleges megvalósulás lényegében ötféle lehet; ez az öt alapvető lehetőség pedig éppen megegyezik a szófajtartó ige(név)i képzésnek az eredeti Tau modell keretei között tárgyalt alaptípusaival (Alberti 1997). Hogy jön ki a bűvös öt alapeset? Azt állítom, hogy minden ASV-átmenet meghatározó tényezője egy argumentum „előléptetése", azaz relatív szerepének növelése. Mint az alábbi (8) pontban számba vesszük (1. a bal oldali oszlopban felsorolt átmenetsémákat), egy nem centrális argumentum esetében egy (polaritásának megfelelő) centrális szerep elnyerése jelent „előléptetést" (8ab), míg egy centrális szereplő úgy tud „még feljebb jutni", hogy megkaparintja mindkét centrális szerepet (8c-d). Az alapesetnek minősíthető tranzitív bemenet esetében ez szükségképpen együttjár egy centrális bemeneti argumentum „lefokozásával". Belátható, hogy amennyiben kimondunk egy tételt a „minimális
