Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Alberti Gábor: A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere [A survey of valency changes resulting from derivation] 75

Okozó ->• Ágens —> Eszköz —» Páciens Érdemes a thematikus elméletek vízválasztó dilemmáját is felvetni ezen a ponton (pl. Dowty 1991, 5. pont): vajon a rokon ASV-ok azonosítható argumentumához rendelhetőek-e eltérő thematikus szerepek. Mondható-e például, hogy a szúrós dolog az (5a) ASV-ban Természeti erő, hiszen jellegének megfelelően funkcionál, ahogyan a szél fúj, míg az (5b) változatban Páciens, hiszen mozgatjuk egy Végpont felé, az (5c) változatban viszont Eszköze annak, hogy (végzetes) hatást gyakoroljon egy Ágens az (ezek szerint immár Páciensnek minősülő) korábbi Végpontra? E szemlélet hívei számára tehát az azonosítható szereplők ASV-ról ASV-ra némileg módosuló szerepben jelennek meg, értelmet adva a gazdag ASV-kínálat nyelvről nyelvre megfigyelhető létének. A gonosz paradoxon ott rejlik, hogy ebben a felfogásban egyáltalán milyen alapon tekinthetjük a különböző ASV-okhoz társuló szerepeket azonosíthatónak. Rokonszenvesebb számomra az ellentábor felfogása (Alberti 1997), ami meglátásom szerint az eredeti fillmore-i mélyesetes (1967) megközelítésig vezethető vissza: az azonos(ítható) szerepek thematikus címkéje állandó kell legyen, ami egyáltalán nem zárja ki az eltérő leképezéseket különféle esetkeretekre. Ezzel a megközelítéssel az a gond, hogy az egyes ASV-ok izolált vizsgálata során a szokásos támpontok szerint (Komlósy 1992) kénytelen vagyunk a szerepbesorolást átértékelni, ahogy azt feljebb áttekintettük. A Tau modell a maga „dinamikus" módján lényegében kikerüli az imént felvázolt vízválasztó kérdést, mert nem a „világból" kiindulva próbálja jellemezni az egyes argumentumokat, hanem közvetlenül a grammatikalizálódott értékelést mutatja meg. Egy teljes ASV-család nyújtja a háttérbeli abszolút információt a nyelvbe beépült hatásláncról és az ágentivitás szerinti pólusokról (rögzített igető, de nem merev formális szempontok szerint behatárolt toldalékolás mellett!6),

míg az egyes ASV-ok a maguk adott esetkerete révén relatív hangsúly-eltolódásokat képesek megmutatni: mely szereplők kapcsolatában látja a beszélő az adott helyzetben releváns hatásgyakorlást, beleértve az intranzitív ASV-okban megnyilvánuló reflexivitást is. 6 Az (5)

példasorban a megszúr (5a) < beleszúr (5b) < kiszúr (5c) ASV-okat a jelentéstartalom bővülésének a. szemantikai szempontja rendezi abba a sorba, aminek alapján felállíthatjuk a család mögött álló polaritásos hatásláncot, tehát szintén egy alapvetően szemantikai viszonyrendszert (és nem igekötő-csereberélő morfológiai lépések).