Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)
Tanulmányok - Alberti Gábor: A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere [A survey of valency changes resulting from derivation] 75
2. A szóképzés és a velejáró ASV-átmenet: argumentumok előléptetése és lefokozása A szóképzéssel kapcsolatos kérdésekben a kiindulópontomat azok a megfigyelések és meghatározások jelentik, amelyek közös nevezőként szolgálnak a sok szerzős „strukturális" morfológia-kötetben (Kiefer 2000).7 Nem ezek megcáfolására vagy korrigálására törekszem, hanem annak szemléltetésére, hogy a Tau modell ASV-átmenet-elmélete „értelemszerű" módon kiterjeszthető mindazon átmenetekre, amelyeket a kötet (teljesen vagy majdnem) produktívnak minősít. Az első kérdés, amivel szembe kell nézni, nyilván a szóképzés mibenlétére vonatkozik. Elégséges kritérium a szófaj váltás, aminek döntő mozzanatát abban ismerhetjük fel, hogy egy szót a képzés kimeneti fázisában más morfológiai és/vagy szintaktikai „környezetek" fogadnak be, illetve utasítanak el, mint a képzés bemeneti fázisában. A szófajt nem váltó képzést ennek a kritériumnak olyan módosítása révén ragadhatjuk meg, mely szerint ilyen esetben a képzett szó által befogadható morfoszintaktikai „környezetek" változnak meg, azaz gyakorlatilag a szó esetkerete. Az (1), (4) és (5) példasorok szomszédos ASV-ai között mindenütt ez a fajta képzési viszony áll fenn, mivel a Tau modell eredendően (Alberti 1997) az igei szófajon belül lejátszódó képzések vizsgálatára szolgált.8 A szóképzés során derivációs toldalékolás is felléphet, ami olyan járulékos mozzanatnak tekintendő, ami elégségesen bizonyítja a képzés tényét, de annak nem kötelező faktora: messzemenően egyetértek (1. Alberti 1997) a Kiefer-Ladányi-féle konverzió-fogalom (Kiefer és Ladányi 2005a-b, Laczkó 2005a) bevezetésével (a morfológiai változással nem járó szóképzésről van szó). A legnehezebben megítélhető esetekben igazából még esetkeret-változásról sem beszélhetünk: pl. az (la-b) átmenet esetében azon az alapon mutathatjuk ki a képzés tényét, hogy argumentumstruktúra-változást igazolhatunk az argumentumszelekciós restrikció tulajdonságára (Komlósy 1992) támaszkodva (az ásott föld szerepébe szilárd anyagok kerülhetnek, míg a gödörnek megfelelő szereplő „levegőből van"). 7 Tárgyalásunk szempontjából a kötet leíró-rendszerező jellegű cikkei igazán érdekesek: Kenései (2000), Kiefer és Ladányi (2000a-b), Laczkó (2000a-c), Komlósy (2000). 8 Egy korábbi lábjegyzetben már szóba került, hogy például az (5) példasor ASV-ai között nem (feltétlenül) egy diakrón morfológiai változásnak tulajdonítjuk az igekötőcserét, hanem a főszöveg következő bekezdésében említett absztrakt értelemben társítunk össze egy szűkebb és egy gazdagabb jelentéstartalmú ASV-párt egy szinkrón szinten tekinthető (és az argumentumstruktúrán ténylegesen lemérhető) absztrakt képzés bemeneti és kimeneti állomásaként. Ez az absztrakció az ára annak (ha árnak kell ezt tekinteni egyáltalán), hogy több tucatnyi ASV-ot egyetlen családként tudunk vizsgálni, és nem csupán a morfológiailag transzparens képzési lépésekkel összeköthető egy-két ASV-ot tudjuk egységes vizsgálat alá vetni (1. pl. majd a (12) példasort).
