Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)
Tanulmányok - Alberti Gábor: A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere [A survey of valency changes resulting from derivation] 75
ASV, ami kifogástalan is! Az ilyen pozitív jóslatokkal persze óvatosan kell bánnunk, inkább (bizonyos esetekben elsöprő, míg más esetekben bizonytalanabb) tendenciákról beszélhetünk, különféle nyelvfüggő tényezőkkel is számolva; ez vonatkozik a potenciális intranzitív ASV-ok létére is (pl. uMostanában az a főnök heppje, hogy napokon át ásat). (3) a. A kalózvezér gödröket ásatott. (Ágens, Végpont) b. ?}Milan Baros berúgta a cseh válogatottat a torna döntőjébe. c. nBocsi, édeském, most leteszlek / kinyomlak, mert úgy hallom, érkezik a férjem. Innen már csak egy lépés az a nyelvevolúciós hipotézis, miszerint a világhoz való emberi alkalmazkodás részeként a „valóságban" távoli, de releváns kapcsolatok egyetlen igével való kifejezésére törekszünk, hatáslánccal összekötve ily módon „távoli" szerepeket. Az (ld) példamondat kalózvezére például nem piszkolja össze földdel a kezét, de még csak a kincsekhez sem ér feltétlenül hozzá, mégis jogosan mondhatjuk, hogy az ásási cselekmény arra megy ki, hogy szándéka szerint megfelelő helyre kerüljenek a kincsei. A diakrón folyamat a szinkróniában olyan elszólások vagy alkalmi humoros megfogalmazások formájában érhető tetten, mint amilyeneket a fenti (3b-c) pont szemléltet. A nevezetes cseh csatár például nyilván egy labdába rúg bele közvetlenül. A fociban ennek releváns esete az, amikor a labda a rúgás hatására bekerül egy kapuba; meg is szilárdult a nyelvben egy ezt kifejező tranzitív ASV: gólt rúg. Az ilyesmin csapatok sorsa múlhat egy tornán, kiesések vagy továbbjutások, így releváns - és ebből adódóan érthető is! - a (3b) pontban bemutatott alkalmi nyelvi megnyilvánulás: nyilván arról van szó, hogy egy szerencsés rúgás olyan gólt eredményezett, ami eldöntötte a cseh válogatott továbbjutásának kérdését. Az pedig, hogy egy-egy új ASV polgárjogot nyer-e egy rétegnyelvben, majd a köznyelvben, vagy csírájában elhal-e ez a potenciális folyamat, sztochasztikus folyamatokkal modellálható probléma (Alberti 1988a-b). A (3c) kapcsán hasonló gondolatokat fogalmazhatunk meg: nyilván a beszélő hölgy egy telefonkagylót tesz le (illetve a még modernebb második változatban egy mobiltelefonon nyomja meg a hívásnak véget vető gombot), ám ezzel társalkodópartnerére gyakorol releváns hatást. Az alábbi (4) és (5) pontban két másik ASV-családon fogjuk szemléltetni az eddigieket. Arra is érdemes figyelni, hogy ugyanaz a négy thematikus szerep összességében más esetkeretekre képeződik le, tehát a thematikus reprezentáció korántsem ragadja meg optimálisan a morfoszintaktikai szempontokból releváns szemantikai jelleget. A különbség a primitív ASV figyelembe vételén múlik, ami legjobb tudomásom szerint egyedül a Tau modell jellemzője.
