Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Alberti Gábor: A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere [A survey of valency changes resulting from derivation] 75

le, addig a please esetében éppen fordítva, (Acc, Nom) esetkeretet kapunk, noha a két jelentés között erőltetett lenne grammatikailag relevánsnak ítélhető különbséget mutatni. Az Experiens és a Stimulus viszonylatában nincs olyan hatáslánc, amit a kemény fizikai valóság elemének tekinthetnénk. Az Experienst felfoghatjuk olyan szereplőként, aki érzelmeit különféle cselekedetek formájában nyilvánít(hat)ja ki, ugyanakkor a Stimulus szerepét is felfoghatjuk úgy, hogy az érzelmi reláció kiváltása különféle aktivitások eredménye. Az ásás esetében viszont nagyjából egyértelmű a hatások láncolata: az ásók mozgatják a földdarabokat, és semmiképpen sem fordítva, a gödröket pedig amazok elmozdulása eredményezi eredeti helyükről, azaz a gödrök vannak „később". A gödrök kapcsolatát a kincsekkel már tekinthetjük „belelátott" viszonynak. Ami az okozók oldalát illeti, itt a kalózvezér hatása persze absztrakt, ám mélyen gyökeredzik a csoportbeli hierarchiák „társadalmi valóságában". A fent említett nyelvtipológiai hipotézis azt mondja ki, hogy valamennyi emberi nyelvben van két centrális argumentumfunkció: egy ágensi polaritású negatív relatív szerep (-) és egy páciensi polaritású pozitív (+). Együttes előfordulásuk esetén beszélhetünk tranzitív ASV-ról, amelynek a használata révén mintegy megmutatjuk a mögöttes abszolút hatáslánc egy részletét; nyilvánvalóan ebből adódik a (2a) pontban kimondott megszorítás. Az intranzitív ASV-ot úgy tekintem, mint amelyben ugyanaz a szereplő tölti be a ható negatív relatív szerepét és a behatott pozitív relatív szerepét (-/+). Például A kalózok már órák óta ásnak kijelentés mögött azt érezhetjük, hogy a saját kifáradásukra ezúttal több figyelem esik, mint a megmozgatott földdarabokra, vagy az esetleg létrehozott gödrökre. A magyarhoz és az angolhoz (ebben a tekintetben hasonlító) akkuzatív nyelvekben a negatív és a pozitív centrális funkciót a jelöletlen nominatív és a morfológiailag jelölt akkuzatív eset hivatott kifejezni, míg az intranzitív igék egyetlen argumentuma nominatívuszban áll. Ez utóbbi állítás az erg at ív típusra is érvényes, ám ott a tranzitív változatban a pozitív centrális funkció nem kap morfológiai jelölést (abszolutívusz), míg a negatív ún. erg at ív esettel jelentkezik. A kétféle centrális polaritás bevezetésével (Alberti 1997) lefedhető nemcsak ez a két alapvető nyelvtípus, de a Komlósy (1982) által leírt köztes típusok gazdag világa is. A megelőlegezett nyelvelsajátítási hipotézis a (mögöttes) abszolút polaritásos hatáslánc és a (felszíni) relatív ASV-megvalósulások között azt a kézenfekvő kétirányú kapcsolatot feltételezi, mely szerint a nyelvet elsajátító gyermek -miközben azt is éppen sajátítja el, hogy a körülötte lévő világban milyen fizikai és lélektani hatások működnek - a hallott ASV-ok alapján felépíti magában az igékhez társuló polaritásos hatásláncokat, majd ezek alapján hoz létre korábban (esetleg) nem is hallott új ASV-okat. Az (1) példasor és a (2) megszorítások ismeretében például létrehozható az alábbi (3 a) példamondattal szemléltethető