Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Agyagási Klára - Bereczki Gábor: Mutatvány a készülő cseremisz etimológiai szótárból [Sample from the Cheremis Etymological Dictionary in progress] 26

UEW által használt megoldásokat a forrás- és irodalmi hivatkozásokban. Az ott követett eljárás által ugyanis (a szerző vezetéknevének megadása mellett a közlemény megjelenési helyének feltűntetése rövidített formában a finnugrisztikában általánosan elterjedt rövidítési gyakorlatnak megfelelően) igen helytakarékos. Szükségtelenné teszi a felhasznált irodalom minden egyes tételének külön irodalomjegyzékben való felsorolását, miközben teljes értékűen eligazítja az olvasót. Helykímélés és a könnyebb kezelhetőség végett jónak láttuk, hogy a cseremisz szó etimológiája szempontjából irreleváns nyelvjárási adatok felsorolását egyes nyelvek, elsősorban a lapp, vogul és az osztják esetében, lerövidítjük, a szamojéd megfelelőkre pedig csak utalunk, kivéve, ha a finnugorságban nincs a cseremisz szónak megfelelése. A cseremisz csuvas és tatár jövevényszavait Räsänen máig nagy elismerésben részesített monográfiákban dolgozta fel (1. CLC, TLC), de ezek megjelenése óta csaknem száz év telt el, s az időközben megjelent terjedelmes cseremisz, csuvas és tatár szótárak hatalmas mennyiségű új adatot tartalmaznak. Ennek illusztrálására elég felhozni a cseremisz-csuvas lexikális kapcsolatokat. Räsänen említett monográfiájában kb. félezernyi csuvas jövevényszót mutatott ki a cseremiszből. Készülő szótárunk mintegy ötezer címszót tárgyal, s ezekből valamivel több mint 1600 a csuvas, illetve volgai bulgár eredetű szavak száma, tehát háromszorosa a Räsänennel találhatóknak. Räsänen nyomdokaiban haladva M. R. Fedotov is áttekintette a cseremisz nyelv csuvas jövevényszavait (Fedotov 1990: 154-288). A Fedotov által tárgyalt címszavak mennyisége némileg meghaladja Räsänen listáját, de módszertani tekintetben a szójegyzék nem hoz újat: a tárgyalt címszavak mellett csak a hozzátartozó cseremisz és török adatok (hiányos) felsorolását találjuk, a szerző meg sem kísérli az átadó alakok hangtani és kronológiai rekonstrukcióját. A cseremisz szókincs Volga-vidéki török nyelvekből származó jövevényszavait N. I. Isanbaev is áttekintette kétkötetes munkájában. Az első kötetben (1989) a szerző szót ejt arról a tényről, hogy a cseremisz szókincsben a közvetlenül átvett csuvas, tatár és baskír jövevényszavak mellett jelentős a más nyelvekből - arab, perzsa, mongol, orosz, csuvas (bulgár) - tatár közvetítéssel kölcsönzött jövevényszó, melyeket véleménye szerint a hangalakjuk miatt szintén tatár kölcsönzésekként kell kezelni, ugyanakkor nem vállalja fel ezek rendszeres tárgyalását. Néhány példát sorol csak fel nyelvenként, melyekben a tárgyalt szavaknak sem a kiinduló nyelvi alakja nem szerepel, sem pedig a közvetítés fonetikai részleteinek rekonstrukciója. Pedig rendelkezésre állnak, és már az ő rendelkezésére is álltak színvonalas kutatások e témában, melyek megkönnyítették volna a dolgát. B. Scherner 1977-es monográfiájában a tatár nyelv arab és perzsa jövevényszavainak széles körét tárgyalja, azokat is, melyek tatár közvetítéssel kerültek a cseremiszbe. A tatár és csuvas nyelv mongol