Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Szemle, ismertetések - Csepregi Márta: Rosemarie Radomski (1930-2006) 215

szerkezeti elemzésére helyezte a hangsúlyt. A helynévgyűjtést és -kutatást azonban később sem hagyta abba, erről tanúskodnak közleményei, konferenciaelőadásai (1. 2, 3, 10, és 11. tételek). Főműve, a mintegy 3000 szócikket tartalmazó helynévtár 1994-ben jelent meg Münchenben az Ars Ob-Ugrica sorozat 11. köteteként (13). Erre a kiadványra utal a DEWOS 14. füzetében található utószó, amely arról tudósít, hogy a szerkesztők eltekintenek az eredeti tervektől, mely szerint a tulajdonnevek jegyzéke külön kapcsolódott volna a szótárhoz. Csak a személyneveket közlik, mert a helynévmonográfia Münchenben fog megjelenni (DEWOS 1663). Rosemarie Radomski abban az időben végezte kutatásait, amikor nem volt lehetőség helyszíni gyűjtésre. Éppen ezért minden elérhető 17-20. századi nyomtatott és kéziratos forrást átnézett. Szótárakból, útleírásokból, folklórszövegekből, térképekről gyűjtötte anyagát. Kutatómunkáját nagyra értékelik Oroszországban is. A jekatyerinburgi egyetemen, ahol Matvejev professzor kezdeményezésére a legátfogóbb obi-ugor toponimikai kutatás folyik, 2005-ben jelent meg Tatyjana Dmitrijeva majd 600 oldalas monográfiája a Kazim folyó völgyének helyneveiről (Т. H. Дмитриева: Топонимия бассейна реки Казым. Издатемьство Урамьского Университета, Екатеринбург. 2005). Ennek а műnek a tudománytörténeti bevezetőjében a szerző a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg Radomski kutatásairól (Dmitrijeva 2005: 40). A helynevek egy része szorosan kötődik a hitvilághoz. Gyakran találkozunk szent helyek elnevezéseivel vagy csodás eseményekről, szellemekről elnevezett helyekkel. így természetesen fordult Radomski érdeklődése a folklór és a mitológia felé is. Másrészt ő még annak a generációnak volt a tagja, amely mindent elolvasott és feldolgozott, ami az osztjákokkal kapcsolatos volt, s ebben a „minden"-ben nagy helyet foglalt el Reguly, Pápay, Patkanov, Karjalainen és Paasonen folklórgyűjtése. A hősénekek helynevei mellett (4, 8) foglalkozott a folklór nyelvének sajátságaival (5, 9, 12, 14), utolsó közleményében pedig az osztják istenségek neveit elemzi (15). 2001-ben a Berlin melletti Potsdamba költözött, ekkor ismét közelebb került volt munkatársaihoz. A munkakapcsolat azonban mindvégig megmaradt közöttük, Radomski részt vett a Steinitz-hagyaték kiadásában is. Az Ostjakologische Arbeiten III. kötetében (Texte aus dem Nachlass, Akadémiai Kiadó, Budapest. 1989) egy serkáli és egy obdorszki mese, valamint К. I. Maremjanyin önéletrajzi írása az ő szerkesztésében és jegyzeteivel jelent meg (OA III: 3-29, 131-200, 525-555). Rosemarie Radomski minden írását a források tisztelete és módszertani következetesség jellemzi, valamint az a törekvés, hogy az adatokat önmagukon túlmutató, szélesebb rendszerekben is elhelyezze. Ez a tágabb összefüggésben való látásmód tette őt szűkebb szakmánk nagykövetévé is a nyelvészek