Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)
Szemle, ismertetések - Csepregi Márta: Rosemarie Radomski (1930-2006) 215
SZEMLE - ISMERTETÉSEK Rosemarie Radomski 1930-2006 2006. március 6-án hosszú, súlyos betegség után elhunyt Rosemarie Radomski. Ez a név szakmánkban egyet jelent az osztják helynévkutatással, de felidézi ugyanakkor Wolfgang Steinitz tanítványi körét is, melyhez az elhunyt is kötődött, bár hosszú évtizedeken keresztül az egyik legszigorúbban őrzött országhatár választotta el azoktól, akikkel együtt kezdte pályáját az 1950-es években. Mivel én sajnos nem kerültem vele személyes ismeretségbe, a nekrológ írásához korábbi kollégája, Gert Sauer professzor bocsátotta rendelkezésemre életrajzi adatait, amit ezúton is hálásan köszönök. Gert Sauer, aki kortársa, diáktársa, rövid ideig munkatársa és élete végéig jó barátja volt az elhunytnak, szintén megemlékezett róla a Finnisch-ugrische Forschungen 2006. évi számában (FUF 59: 269-272). Rosemarie Radomski (leánykori nevén Brachwitz) 1930. szeptember 23-án született a brandenburgi Treuenbrietzenben. Apja tanár és helytörténész volt, ő alapította 1936-ban a treuenbrietzeni helytörténeti múzeumot. Az 1952-1956 közötti időben Rosemarie Brachwitz a berlini Humboldt Egyetemen tanult Steinitz professzor tanítványaként, s ez meghatározta további pályáját. Diplomamunkájának témájául az osztják helyneveket választotta, s az onomasztika egész életében fontos területe volt kutatásainak. Az egyetem elvégzése után, 1956 és 1960 között a Humboldt Egyetem Finnugor Intézetének volt a munkatársa. A könyvtári munka mellett részt vett Steinitz nagyszabású vállalkozásának, az osztják nyelvjárási és etimológiai szótárnak (Dialektologisches und Etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache [= DEWOS] 1966-1993) előkészítő munkálataiban. Rosemarie Radomski 1960-ban, férjhezmenetele után átköltözött a Német Szövetségi Köztársaságba. Előbb Dél-Németországban, a francia és a svájci határ közelében lévő Freiburg im Breisgau városában élt, 1967-ben pedig az ország északi csücskében, Kiéiben telepedett le. A kiéli Christian Albrecht Egyetem Altalános Nyelvészeti és Indogermanisztikai Szemináriumának lett az oktatója, ahonnan 1990-ben vonult nyugdíjba. Altalános nyelvészeti és finnugrisztikai előadásokat tartott, s közben folytatta obugrisztikai kutatásait. Doktori disszertációját 1969-ben védte meg (l).1 Értekezésében a helynevek 1 A zárójelben közölt számok a bibliográfia megfelelő sorszámú tételére utalnak. Nyelvtudományi Közlemények 103: 215-291.
