Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Szépe Judit: Ép és patologikus beszédbeli tévesztések szóalak szintű szerkezetrendező műveletei [How to make normative to be deviant and vica versa? Mechanisms of disintegration and reorganising processes in deviance at the word level] 129

Fromkin 1973, 1980, Cutler 1982, Dell 1985, 1986, Levélt 1989). A deviáns formációk létrejöttét olyan determinációk irányítják, amelyek a nyelv működésének kognitív mechanizmusaiban gyökereznek, továbbá univerzális, illetőleg egyedi rendszersajátosságaiból következnek (vö. Blumstein 1978, Berg 1997, 2005, Croot et al. 2000). Éppen ezért alkalmasak arra, hogy független bizonyítékként szolgáljanak olyan hipotézisek ellenőrzésére, amelyek a nyelv rendszerösszefüggéseiről, illetőleg működésfolyamatairól szólnak. A tévesztéseknek - nemcsak a mindennapi közlésekben, hanem a patologikus megnyilatkozásokban és a nyelvbotlásokban is - ismert jelenségei a mássalhangzó-kapcsolatokon, illetőleg a szótagokon végbemenő átrendeződések. Ezek az átrendeződések mindig a szekvencia egyszerűsítését vagy felépítésük optimalizálását szolgálják. Ez a tanulmány az ép spontán beszéd nyelvbotlásaiban, az afáziás beszédben és az időskori tévesztésekben működő, szóalak szintű hangsorépítési sajátosságokat mutatja be, különös tekintettel a deviáns alakok szótagszerveződésére. A szótagszervező eljárások közül egyesek mindegyik vizsgált korpuszban fellelhetők, míg mások nem, vagy korpuszonként eltérő módon jelentkeznek. 1. A vizsgált korpuszok Két non-poszterior és két poszterior afáziás beszélő 4 órányi spontán és előhívott közlését, amely nagy mennyiségben tartalmazott deviáns szótagszerveződést, összevetettem nem-afáziás korpuszok hasonló devianciáival. Ezek az adatok egy körülbelül 1200 spontán nyelvbotlást tartalmazó gyűjteményből és egy időskori tévesztéseket tartalmazó összeállításból valók. Szemben az afáziás adatokkal, e két utóbbi korpusz on-line korpusz, tehát összevetésük statisztikai eljárásokkal nem térképezhető fel: a kapott adatok típusoknak, nem pedig példányoknak tekintendők (vö. Huszár 2005: 23-26). Az időskori adatok közlőjénél enyhe, nem romló kognitív zavar áll fenn (Folstein-féle Mini Mentái Státus = 25-26, normál állapot = 26-30), akinél sem afáziát, sem Parkinson-kórt, sem Alzheimer-kórt nem diagnosztizáltak. A korpusz mintegy 500 spontán tévesztést tartalmaz, amelyet a közlő 81 és 83 éves kora között produkált. Már a magyarra vonatkozó vizsgálatok is kimutatták, hogy bár az időskor önmagában nem okoz romlást a mentális státusban, az ép mentális státusú időskorúak és fiatalabbak nyelvi teljesítménye szignifikánsan eltér (Hoffmann 2005, Kajcsa 2005). Ezzel együtt a mentális státus pontszáma és a nyelvi teljesítmény között sem egyik, sem másik korcsoportban egyéni korreláció nem mutatható ki (Kajcsa 2005: 37). Mivel saját vizsgálataim szerint a magas nyelvi teljesítményt mutató, magas pontszámú, ép mentális státusú időskorú közlők tévesztései nem térnek el a