Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Szépe Judit: Ép és patologikus beszédbeli tévesztések szóalak szintű szerkezetrendező műveletei [How to make normative to be deviant and vica versa? Mechanisms of disintegration and reorganising processes in deviance at the word level] 129

fiatalkorú közlők tévesztéseitől, viszont az alacsonyabb, de még mindig ép mentális státusú és nyelvi teljesítményű közlők a fiatalokétól eltérő devianciatípusokat is mutatnak, ezeknek a rendszeres kimutatása időskorúaknál a normál mentális státus alsó határán várható. 2. A devianciák csökkent információtartalma A szekvenciák szabályszegő alakulatai - általános megfogalmazásban - az egyszerűsítés elvét követik, vagyis fonológiai információtartalmuk mindig kisebb, mint a szabálykövető alakoké (Szende 1989, 1992: 180-183, 1997: 153-163, Szépe 2000: 158-166). Az információ csökkenése abból adódik, hogy a sérült beszédmechanizmus a közlésfolyamatnak egy adott pontján nem fér hozzá egy fonológiai információhoz. Például ahhoz, hogy a csavar szóalak első szegmentuma milyen képzésmódú. Ám mássalhangzó-szegmentumot képzéshely nélkül nem lehetséges létrehozni. Vagyis a szóalak első pozíciója nem lesz kitöltve, és létrejön egy kisebb szegmentumszámú alak, egy szóparafázia: avar. De történhet másképp is, úgy, hogy a hiányzó információ ellenére sem fogja kevesebb szegmentum alkotni a parafáziás alakot, mint a standardot. Ez akkor lehetséges, ha a képzésmódra vonatkozó információhiányt megszünteti egy kompenzáló művelet. Minden kompenzáló művelet működésének lényege, hogy a hiányzó komponenst egy vele azonos nyelvi szintű, másik komponenssel pótolja. Például az említett csavar esetében az (ld) példában a cs-re előírt, de aktuálisan elő nem hívható affrikáta képzésmódjegyet a kompenzáció a réshang képzésmódjeggyel helyettesíti, így kerül a cs helyébe s: savar. Ez a megoldás az avar-hoz képest azért tekinthető kompenzációnak, mert a képzésmódra vonatkozó információ hiánya ellenére is lesz valamilyen képzésmódjegy a szóalak első pozíciójában. Tehát a szegmentum létre tud jönni, a pozíció nem marad üresen. A kérdés most már az, hogy miért éppen a réshang képzésmódjegy került az információhiányos pozícióba. A választ a meglévő komponensekkel való kompenzációs eljárás egyik típusa, az összetevő-ismétlés adja meg. (A kompenzációnak az összetevő-ismétlésen kívüli eljárásai is vannak, mint például az összetevők átrendezése vagy a tagolási határok kiemelése. Ezekre vonatkozóan 1. Szépe 2000, 2003). Az összetevők ismétlésében az információhiány áthidalása a következőképp történik: egy olyan komponens, amelyiket sikerült a szekvencia egyik pozíciójára előhívni, megjelenik azon a helyen is, amelyre vonatkozóan az előhívás nem sikerült. Például a savar afáziás alak esetében a sikeresen előhívott v-nek a rés képzésmódjegye ismétlődik meg az információhiányos első pozícióban, így a két elemnek azonos lesz a képzésmódjegye. A közös komponens pedig szerkezeti harmóniát hoz létre a két pozíció egységei között. Ily módon