Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

életérzésedtől függ. Vagy másképpen mondva: az én autonómiám teljes mértékben a te elidegeníthetetlen autonómiádtól függ; vagyis, az ideális társadalomban, amelynek megalapozása a pedagógia dolga kell, hogy legyen, nem létezhet, nem szabad, hogy létezzen semmiféle diktatúra, semmiféle apartheid, semmilyen, mégoly jóakarattal teli gyámkodás sem a másik ember fölött" (Heller 1986: 388).3 Ez a filozófia volna „a xenofóbia, a fajtisztaság-elmélet búvóhelye"? Itt érzem szükségesnek, hogy egy bekezdés erejéig egy másik, Karácsony Sándor személyével és munkásságával kapcsolatos tévhittel is foglalkozzam. Művei többségének címében ott szerepel a magyar jelző: Magyar nyelvtan társaslélektani alapon (1938), A magyar észjárás (1939), A magyar világnézet (1941), A magyarok kincse (1944), A magyarok Istene (1943), Ocsúdó magyarság (1942), A magyar demokrácia (1945), A magyar ifjúság (1946), A magyar béke (1947). Ezzel szemben filozófiájának nagyszerű intrádája, a baljós 1933-as évben publikált pamflet, Nyugati világnézetünk felemás igában címéből hiányzik, sőt a terjedelmes esszé szövegében szinte elő se fordul a „magyar" jelző. Mi az oka nála ennek a hirtelen váltásnak, a magyar név egyre gyakoribb emlegetésének? A kor más hiteles személyiségeit, többek között Kodály Zoltánt, Szekfü Gyulát, Babits Mihályt is izgatta a kérdés, hogy Mi a magyar? (Magyar Szemle Társaság, 1939). Karácsony Sándor válasza erre a kérdésre életművének nagyobbik része, amely éppen a 30-as években erőteljesen növekedő nemzetieskedés veszélyének ellenében jött létre, amikor a kretén nacionalista jobboldal elkezdte kisajátítani és ezáltal lejáratni a magyarság fogalmát. Karácsony, magyarként és európaiként nem hagyhatta annyiban ezt a kisajátítást, és filozófiája, világnézete, pedagógiája magyarságának hangsúlyozásával szállt szembe a teuton felsőbbrendűség eszméjét megirigylő, hungarizmusba hajló magyar nacionalizmus rasszista mítoszával. De már ekkor, 1939-ben is jelzi (A magyar észjárás, 223), hogy a magyar mentalitás - végső soron - euroamerikai, a háború után megjelentetett A magyar demokrácia (1945) Előszavában pedig expressis verbis állítja is, hogy „A 'magyar' nem magyar immár gondolkozásomban, hanem egyetemes emberi" (Karácsony 1947: 11) Sapienti sat. 3 Eredetileg németül: „Der Kernsatz dieser Philosophie lautet: Du und Ich sind gleich, Du und Ich sind Partner, wobei meine Freiheit, mein (sozio-politisches) Wohlgefühl ganz und gar durch Deine Freiheit, Dein Wohlgefühl bedingt is. Oder, anders ausgedrückt: Meine Autonomie hängt vollem Maß von Deiner unantastbaren Autonomie ab; oder, in der idealen Gesellschaft, deren Etablierung von der Pädagogik ja angestrebt wird, kann es, darf es keine Diktatur, keine Apartheid, keine noch so wohlwollende Bevormundung des Anderen Menschen geben." (Heller 1986: 388)