Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

különben minduntalan megzavar fuggetlen-ségemben a te revánzs-gondolatoktól fűtött, forradalmi, agyarkodó magatartásod elnyomottságodban. De te is csak úgy lehetsz független, ha az én fuggetlen-ségemért szavatolsz" - írja 1942-ben Magyarország háborúba lépésének második évében (Karácsony 1942: 412). Egy korábbi 1939-ben megjelent könyvében a mellérendelés elvét, mint a magyar lélekben kifejlődött társadalmi életformát említi: „A mellérendelés elve s annak különösen a 'másik fél'-rekompenzáló ereje kifejlesztett például a magyar lélekben egy társadalmi életformát, mely szintén egyedülálló sajátosság euramerikai vonatkozásban. Mindenütt másutt a többségi elv alapján folyik a társas együttélés, egyedül a magyar lélek ismeri a kisebbségi elvet. [...] Falusi piacokon felháborodott kiabálásokból is tételszerűen hangzik ki a vád az eladók felé: A maga fajtájától irigyli, bezzeg kupecnek, szenzálnak, kofának, boltosnak olcsóbban is odaadja. A felelet rá stereotyp módon szinte mindig és mindenütt ugyanaz: Az abból él, annak is élnie kell" (Karácsony 1939: 193).2 Azért idézem éppen ezeket az 1939-ből és 1942-ből származó szövegeket, hogy jelezzem, amit Karácsony Sándorról eddig is tudhatott mindenki, aki élete és munkássága után komolyan érdeklődött, hogy ő nem utólag, a II. világháború után vált ellenállóvá és a kisebbségi elvet valló demokratává. Napjainkból visszatekintve jámbor óhaj ma is a „kisebbségi elv" tisztelete, pláne gyakorlása, mert nagyhangú és neveletlen demagógjaink, akarom mondani, demokratáink ezt csak másoktól (románoktól, szerbektől, szlovákoktól, ukránoktól) várják el, maguk azonban, saját köreikben csak a „többségi elvet" ismerik és követik. így esik áldozatául régiónkban a „kisebbségi elv" a „többségi elvet" valló, „kollektív önimádatban" szenvedő csoportok tipródásának. Azoknak a gyalázatos, egyik magyart a másiktól - és, ami az ilyen hozzáállásból következik, egyik embert a másiktól - megkülönböztető éveknek Karácsony Sándor tanítványaként is tanúja, Heller György így foglalja össze mestere filozófiáját: „Ennek a filozófiának a magja a következő: te és én egyenlőek vagyunk, te és én társak vagyunk, mert az én szabadságom, az én (társaslelki) életérzésem teljesen a te szabadságodtól, a te [jó] 2 Van az euroamerikai

hagyományban azonban még legalább egy társadalom, amely ismeri a „kisebbségi elvet", s ez az angol. A filozófus Roger Scruton írja nemrégiben magyarul is kiadott könyvében, hogy az angol demokrácia jobb korszakaiban az volt a gyakorlat, hogy ha a demokrácia és a méltányosság („fairness") elvei ütköztek, az utóbbit részesitették előnyben (Scruton 2000).