Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

úgy, hogy a magyar nyelv grammatikája nem fogalmi jegyeknek egy fogalomba gyűjtését célozza, hanem mindenkor két fogalomnak, vagy egy fogalomnak és egy viszonynak, vagy két viszonynak egymáshoz viszonyításával jelöl. Az alárendelés tehát mindig elvon, a mellérendelés szemléltet a jelrendszerben. Még a szó jelentésében is megvan ez a különbség, az indogermán szó vagy valami általánossággal, vagy valami különösséggel jelöl, a magyar szó jelölte valami mindig valamihez képest az, ami. A der Bruder és a die Schwester önmagukban, egymásra tekintet nélkül jelölik a hímnemű és nőnemű testvért. A magyarban még az sincs igazán, hogy bátya, a bátya már valami mást jelent, bátyám, bátyád, bátyátok, stb. van helyette s bátyám ahhoz képest bátyám, hogy az enyém és nem a tiétek, tehát hozzám képest bátyám, aki épen beszélek és hozzám képest, aki neki viszont öccse vagyok, mert fiatalabb is vagyok, fiúgyerek is; ha öregebb volnék és leány, nénje volnék" (Karácsony 1939: 142). A magyar nyelvnek erre a sajátosságára (ti. hogy viszonyítással jelöl) már egy 18. századvégi magyar polihisztor is rámutatott és megfigyelését ugyanazokkal a példákkal igazolta: ,,[A magyarban] vannak szavak, amelyek tökéletesen kifejezik azt, amihez minden más nyelvben három szó kell: 'mein älterer Bruder' Bátyám, 'mein jüngerer Bruder' megint egy egészen más szóval Eötsém. Ugyanúgy 'meine ältere Schwester' Néném, viszont 'meine jüngere Schwester' Húgom" (Kempelen 1791/1989: 67). Karácsony Sándor soha nem állított olyasmit, hogy a „magyarhoz jobban illik a mellérendelés, mint az alárendelés, ezért az utóbbi [...] kerülendő". Viszont mind Magyar nyelvtanában (1938), mind más nyelvről / grammatikáról szóló írásaiban, többek között és például az Irodalmi nevelésben (1941) nagyvonalúan és mélyenszántó an tárgyalja az egymással korrelativ mellérendelés és alárendelés elvének működését a nyelvben. Nyelvtanát egyfajta tanári kézikönyvnek szánta (Karácsony 1938: IX), és példáit a 10-14 éves gyerekek érdeklődésére való tekintettel állította össze. Utalási keretül szolgáló „példa"-képe a gyerekek fantáziáját már akkoriban is lenyűgöző mozgókép, azaz a filmszalag volt. A mellérendelés és alárendelés címszava alatt a következőket olvassuk nála: „Ne felejtsük el soha, hogy az emberi beszéd titkait kutatjuk, az emberi beszéd pedig időben folyik le, a hangokat, a szavakat, a