Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

szinte egykorú és hozzá hasonlóan debreceni kötődésű szociáldemokrata munkásvezért és szakszervezeti vezetőt tartóztattak le és végeztek ki 1944-ben -helyette, vagy helyette is. Mindezt onnan tudjuk, hogy az ország 1944. március 19-i német megszállása után ezt a „mi" Karácsony Sándorunkat is kereste a Gestapo - és nyilván nem Berlinben készült listák alapján (Kontra 1992: 107)1

. О maga így fogta föl, és viselte haláláig e ,jelképi erejű" tévedés nyomasztó súlyát (Kontra György szóbeli közlése). De károk keletkeztek másrészt abból következően is, hogy mások, akik a magyar nyelvről vallott nézeteit kifogásolták, csupán „olvasói levelekből" tájékozódtak róla. Továbbá: igaz az is, hogy az sem múlt el kár nélkül, ha olvasták munkáit, de nem értették meg, ill. félreértették őket. Ez utóbbi a kisebbik kár, mert a félreértés, mint a megértés korrelativ párja, a kommunikációban úgyszólván eleve kódolt lehetőség, és ezért korrigálható, míg a másodkézből való tájékozódás, vagyis a megismerés nélküli ítélkezés nem csupán „hallatlan", de „helyrehozhatatlan" kárt is tud okozni. Mert ahogy a névazonosság folytán keletkező tévedésből kivégzettet nem lehet föltámasztani, úgy soha-nem-mondott állításokat sem lehet cáfolni. A kommunikáció-elmélet előfutárai között Karácsony Sándor az elsők közül való, aki fölhívta a figyelmet a félreértés hatalmára - és a találós kérdés műfaja adta lehetőségre, amellyel e hatalmat az adott nyelvi kultúra korlátok közé tudja szorítani. Tanulságos passzusokat olvashatunk tőle a találós kérdésről, a nyelvi kommunikációnak eme „görbe tüköréről", amelynek éppen a félreértés a legfontosabb konstitutív tényezője (Karácsony 1939: 118-120). Nézzük most „első kézből" mit mond K. S. a mellérendelésről: „Ha csak egy szempillantásig el tudnók felejteni mindazt, amire az indogermán nyelvtudomány tanított bennünket s elfogulatlanul bírnók tudomásul venni a magyar nyelv tényeit, amint megmutatkoznak, semmit sem tudva grammatikai terminológiáról, szisztémáról, kategóriákról és meghatározásokról, maga a nyelv megmutatná termő elvének gyümölcseképpen saját belső törvényszerűségét. Nos, az az erőhálózat, amely így mutatkozna, az volna a mellérendelő (Kiemelés tőlem! - S. Р.). Ha minden jelenséget közös törvényre redukálnánk, az a törvény hangoznék 1 Az a bizonyos

„másik" Karácsony Sándor (1892-1944. november) szakszervezeti vezető, szociáldemokrata politikus. Négy középiskolai osztály elvégzése után kitanulta a vasesztergályos szakmát. Már inas korában csatlakozott a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomhoz. Debrecenben lépett a vas- és fémmunkás szövetség tagjai sorába. 1918-ban a szövetség tisztviselője, később titkára lett és ezt [a posztját] haláláig megtartotta. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1944-ben a szövetség elnökével, Kabók Lajossal együtt a nyilasok elhurcolták és meggyilkolták. (Magyar Életrajzi Lexikon: www.mek.oszk.hu/00300/00355.html)