Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)
Tanulmányok - Wagner-Nagy Beáta: A tagadás kifejezésének módjai a nganaszanban [Ways of expressing negation in Nganasan] 64
akkor a janhmak nincsen más formája, mint az első idő, azaz az indicativus praesense, míg a többi forma az eitum segítségével képezhető; pl. janku etiua 'nem volt' stb. (1854: 490-491).10 A nintu(u)(") szót Terescenko szintén igei alaknak, mégpedig a ríisi segédige ragozott alakjának tartja (1979: 309). Vele szemben Castrén ezt a formát egyértelműen partikulának minősíti: „A tavgi nyelvben a megszokottól eltérően előfordul egy tagadó partikula nintü 'nem', azonban csak abban az esetben használatos, ha az állítmány névszó; pl. nintü asam 'nem tunguz vagyok' (Castrén 1854: 492)." Korábbi munkámban én mindkét szót partikulaként kezeltem (Wagner-Nagy 2002: 152). Ezek után vizsgáljuk meg e két szó viselkedését. Egy partikulával szemben azt a minimális elvárást támasztjuk, hogy ne jelentkezzenek rajta se inflexiós, se derivációs morfémák, tehát a formája állandó maradjon. Vizsgáljuk meg ebből a szempontból a két kérdéses elemet. (19) Мэпэ nintuu-m sidla"ku-m rjud-m. én nemSgl kicsiSgl istenSgl 'Én nem vagyok kis isten.' (HM: 106/875) (20) Cimi-ci maagdl'iéd-" d'atjgu-". fogPlPxSg3 semmiPl(3) nincsPl(3) 'Fogai egyáltalán nincsenek.' (KNS: 166/129) A fenti két mondat tagadó markereit (Neg) semmi esetre sem tekinthetjük igéknek. Igeként való kezelésük ellen a legerősebb érvünk az, hogy ezek a szavak az igéken kötelezően megjelenő inflexiós morfémák közül a {Koaff, Mx, Tx} együttesből nem vesznek fel egyet sem. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a (19) a mondatban a „tagadó partikulán" ugyanúgy, mint az NP többi összetevőjén az alanyi ragozásban használatos igei személyrag jelentkezik. Ugyanez a személyrag használatos a nem igei (tehát névszói) természetű állítmány jelölésére is.12 Mivel a nganaszanban a nem igei természetű állítmányt mindig predikatívan kell ragozni, így feltételezhetjük, hogy a (20) mondatban is ez történik és a d'anku-n a 10 „Dem Jurakischen Verbum substantivum tanä und janu entspricht in der Taw gy-Sprache taeiíu 'es giebt' [...] und janku 'es giebt nicht'. Beide Verba werden auch in diesem Dialekt meist unpersönlich gebraucht, können jedoch auch bisweilen Personalaffixe annehmen; z.B. taeitum 'ich bin da' jarjum 'ich bin nicht da' [...] Dagegen hat janku keine anderen Formen, als die erste Zeit oder das Praesens des Indicativs, während dagegen die anderen Formen mit Hülfe von eitum gebildet werden; z.B. janku eitua 'es gab nicht u.s.w. (1854: 490-491). 11 „In der Tawgy-Sprache kommt gegen die Gewohnheit eine negative Partikel nintü 'nicht' vor, sie wird aber eigentlich nur in dem Fall gebraucht, wenn das Praedicat ein Nomen ist; z.B. nintü asam 'ich bin nicht (sie!) ein Tunguse'. (Castrén 1854: 492) 12 A predikatív ragozásról bővebben lásd Terescenko 1979, Helimski 1998 vagy Wagner-Nagy 2002.
