Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Tanulmányok - Wagner-Nagy Beáta: A tagadás kifejezésének módjai a nganaszanban [Ways of expressing negation in Nganasan] 64

VxP13 személyrag jelent meg. Ha másképpen értékeljük a szerkezetet, akkor azt kell mondanunk, hogy az állítmány legalább a többes szám jelét felveszi, tehát ebben az estben is inflexiós morfémával van ellátva. Castrén fentebb idézett példáján (jarjurj) is azt tapasztaljuk, hogy itt egy predikatívan ragozott alakról van szó. Az adatok tehát azt mutatják, hogy ha ezt a két szót tagadó partikulaként akarjuk kezelni, akkor a partikulákkal szemben támasztott elvárásokat a nganaszan esetében lazítanunk kell. Amennyiben ezt nem szeretnénk megtenni, ki kell zárnunk ezeket az elemeket a partikulák köréből. Ebben az esetben azonban felmerül a kérdés, hogy ezek az elemek milyen szófaji értékűek. Erre a legkézenfekvőbb válasz az lehetne, hogy ezek a szavak - az evenkihez hasonlóan - tagadó főnevek. Igen ám, csakhogy míg a (3b) mondat szemléltette, az evenkiben a tagadó főnév ellátható inflexiós morfémákkal, tehát teljes értékű főnév, addig a nganaszanban sem Castrénnál, sem a mai gyűjtésekben nem találhatunk olyan adatot, ahol ezek a szavak eset- vagy birtokos személyragokkal lennének ellátva. Elgondolkoztató az a tény is, hogy vannak olyan adataink, ahol a nintuu egyeztetése az NP többi tagjaival legalábis duálisban már vagy még nem történik meg: (21) Maarjuna-gdj nintu" naag99-g9j, maad'a sd"na"ari t9? miféleDu3 nem- jóDu3 miért butaP12 Klit 'Miféle (két) nem jók (azok), miért vagytok buták?' (KNS: 178/330). Castrénnál szintén találunk olyan adatot, ahol a kérdéses elem nem (feltétlenül) veszi fel az igei személyragot. Castrén már idézett példája nyomtatásban a következőképpenjelent meg: nintü asam 'ich bin nicht (sic!) ein Tunguse' [nem vagyok tunguz] (Castrén 1854: 492). Castrén kéziratában azonban a kérdéses adat a következőképpen szerepel: njinttu(m) ajam (idézi Katzschmann 2001: 124). Tehát feltehetjük, hogy az 1800-as években az egyeztetés még vagy már ingadozott. Arra nézve nincsenek pontos adataink, hogy más partikulákat is lehetne predikatívan ragozni a nganaszanban, azonban a határozószókat - amiktől egyébként szintén azt várjuk el, hogy inflexiós morfémákat ne vegyenek fel - lehet, pl. Kuntaga"a-m. 'Messze vagyok.', Мэпэ tamnu-m. 'Én ott vagyok.' Ezek alapján azt feltételezem, hogy a két kérdéses elem tagadó partikula. Az, hogy ezek névszói eredetűek, teljes bizonyossággal nem zárható ki, azonban az erre vonatkozó érveket egy későbbi tanulmányban ismertetem. Ezek után vizsgáljuk meg a nintu(u) és a d'arjku használatát, valamint morfofonológiai viselkedését. 4.3.1. nintu A nintu partikula, mint ahogy azt a (19) mondat is szemlélteti, nem vesz részt a fokváltakozásban, tehát a szó alakja a zárt szótag ellenére változatlan marad (a fokváltakozott forma *ríindum lenne).