Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Tanulmányok - Sipos Mária: Másodlagos egyezések az obi-ugor kori etimológiákban [Secondary correspondences in etymologies dating back to Ob-Ugric] 35

Másodlagos egyezések az obi-ugor kori etimológiákban In the present paper I look at the list of those Ob-Ugric etymologies where the relation between the Ostyak and the Vogul data is problematic to define, i.e. whether they are reflexes of the same etymon or, due to the linguistic interference between some subdialects of these closely related languages, they are results of later language or dialect contact. Examples are discussed of direct, indirect and hybrid borrowings, as well as of the rather complicated interrelations among independent families of words that are close to one another either from a phonological or a semantic point of view. Az alábbiakban azt veszem sorra, hogy etimológiai szempontból milyen következményei lehetnek két közeli rokon nyelv areális kapcsolatainak.1

Azért szükséges ezeket áttekinteni, mert e másodlagos jelenségek bonyolíthatják az egyezések megítélését, illetve ezeket el kell határolni a genetikai rokonság folytán létező egyezés(ek)től, vagyis a tulajdonképpeni etimológiától. A vizsgálat anyagát a vogul és az osztják közös ősének, az obi-ugor alapnyelv idejére rekonstruálható innovációk, illetve az ezekhez kapcsolódó szekunder egyezések képezik. Egy évszázada nyilvánvaló a kutatók számára, hogy a családfafelfogás nem modellezi kielégítően a nyelvek szétválását, illetve a nyelvek szétválás utáni történetét. Gyakoribb ugyanis, hogy a leánynyelvek az alapnyelv felbomlása után is szomszédosak maradnak, és további történetük nem feltétlenül a genetikailag rokon nyelv(ek)töl elszigetelten alakul (Matisoff 2001: 292). A nyelvcsaládok felbomlásának merev és leegyszerűsített felfogásával való szakítás szükségességének okait Dixon műve összegezte (Dixon 1997). A genetikailag közeli rokonságban álló nyelvek kontaktusa azonban sokáig mégsem állt a kontaktusnyelvészet homlokterében, bár a nyelvtörténeti munkák általában érintették a problémát. Hock a nyelvjárásközi kölcsönzések kimutatásának módszereit tárgyalva utal arra, hogy hasonló eljárásokra lehet szükség olyan nyelvközi kölcsönzések megállapításához, ahol az átadó és a célnyelv viszonylag közel áll egymáshoz, hiszen ha az átadó és az átvevő nyelv rendszere nem tér el markánsan, akkor az átvevő nyelv rendszeréhez is könnyebben igazodik az 1 A dolgozat a 2004-ben

megvédett PhD-disszertációm egy fejezete. Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Bakró-Nagy Marianne-nak, opponenseimnek, Csepregi Mártának és Sipőcz Katalinnak, továbbá lektoraimnak, akik sok hasznos észrevétellel segítették munkámat. Nyelvtudományi Közlemények 102. 35-63.