Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Tanulmányok - Sipos Mária: Másodlagos egyezések az obi-ugor kori etimológiákban [Secondary correspondences in etymologies dating back to Ob-Ugric] 35

átvett elem, s emiatt az átvétel bizonyítása is problematikusabb. Számolni kell például olyan eshetőséggel is, hogy a nyelvek egymásra hatása kétirányú lehet, minek következtében a várható hangmegfelelések is módosulnak (Hock 1991: 388-389). A rokon nyelvek közti kapcsolatok nyelvtörténeti következményeinek széles skáláját is felvonultatja több nyelvcsalád, illetve nyelvi areál példáján keresztül egy nemrégiben megjelent tanulmánykötet (Aikhenvald - Dixon 2001). A vizsgált kapcsolatok némelyike az egymásra ható nyelvek rokonságát tekintve hasonlítani látszik a vogul és osztják példára, ilyen a kelet-szudáni csoportjába tartozó bálé és tirma-csai esete (Dimmendal 2001: 358-392). Ott azonban az obiugor példánál jóval intenzívebb kontaktusról van szó, hiszen a báléban pl. fonotaktikai szabályok is módosultak, aspektuális partikulát is kölcsönzött, az alapszókincset is érintették az átvételek, stb. A nyelvi kontaktusoknak olyan sokféle - nyelvi, az aktuálisan érintkező nyelvek sajátságaiból adódó, valamint nyelven kívüli, pl. szociokulturális, szocioökonómiai, történeti földrajzi stb. - összetevői lehetnek, hogy elméletileg is nehéz összevethető eseteket találni. A döntő különbség azonban mégiscsak az, hogy a dolgozatban a vogul és az osztják dialektusok kapcsolatainak kizárólag a rekonstruált szókincsben tapasztalható nyomait vizsgálom, ami nyilvánvalóan az összes nyelvi hatásnak csak egy részét érinti, és legalábbis kísérletnek kell felfognunk, ha a tárgyalt szóanyaghoz élőnyelvi kapcsolatokra kidolgozott módszerekkel közelítünk. A szóanyag lexikológiai szempontból igen speciális, mert egy bizonyos etimológai réteghez tartozásukon kívül más nem kapcsolja össze őket. Az obi-ugor alapnyelv mai tudásunk szerint kb. a Kr. е. II. évezred közepétől a Kr. u. első századokig, vagyis jó másfél évezreden keresztül létezhetett. Csaknem két évezrede elkülönült egymástól a két nyelv, s e hosszú idő alatt a számos megőrzött közös jellemző mellett tekintélyes mennyiségű eltérés is kialakult a vogul és az osztják grammatika és szókincs között. A lezajlott hang- és jelentésváltozások vezethetnek olyan különbségekhez is, hogy kizárólag nyelvészeti módszerekkel lehet kimutatni egy etimon vogul és osztják folytatásának összetartozását. Bizonyos hangok és jó néhány jelentés azonban olyan kevés változáson ment át, hogy számos vogul-oszfják szópár esetében nemcsak a nyelvészek, hanem az anyanyelvi beszélők számára is nyilvánvaló lehet a két szó azonossága, illetve megfelelése. Éppen ez utóbbi esetekben jelenthet problémát a primer (az obi-ugor korra visszavezethető) és a szekunder (a szomszédos területeken élő vogul és osztják nyelvjárások közötti kontaktusok következményeképpen létrejött) egyezések elkülönítése. A kontaktusok az északi vogul és az északi osztják, valamint a keleti vogul és a déli osztják között zajlottak. Noha a teljes szókészletben a szókincset érintő kontaktusjelenségek szélesebb skáláját ki lehetne mutatni, kizárólag azokat az eseteket tárgyalom, amelyek az obi-ugor kori innovációk körében figyelhetők meg, vagyis egy