Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Siptár Péter: Beszédmű-fonológia [Péter Siptár : A phonology of speech products] 315

mondat, prototipikusan beszélő magyar ember bajosan mondaná azt úgy, vagy ha mégis, akkor mások biztosan körbecsodálnák érte" (70). A 82. oldalon az -ad/-aszt végű szavak (egyébként igen érdekes és meggyőző) elemzése során azt olvassuk, hogy a *(fel)háborad ~ *(fel)háboraszt típusú kitalált alakok „olyan idegenül hangzanak, hogy szinte sértik a fülünket". Szerintem csak azért nem hangzik elfogadhatónak ez a két alak, mert létező tőből képeztük őket, amelynek ráadásul vannak is megfelelő értelmű alakjai: felháborodik ~ felháborít. Ez a produktív szóképzés lexikális blokkolás néven ismert korlátja. (Az -ad/-aszt ráadásul nem is produktív, tehát már csak ezért sem csodálkozhatunk azon, hogy ha mégis új szót alkotunk vele, az szokatlanul hangzik.) Viszont miért ne létezhetne mondjuk olyan szó, mint koporad/koporaszt, pacuhad/pacuhaszt, és így tovább? Lehet, hogy a magyar beszélők statisztikai többsége szemében ezek is teljesen elfogadhatatlannak bizonyulnának, de ezt előbb meg kellene vizsgálni, és nem lehet azon az alapon kijelenteni, hogy a meglévő -ad/-aszt végű szavak mindegyike (igekötő nélkül számolva) kétszótagú, és hogy a *(fel)háborad ~ *(fel)háboraszt „sérti a fülünket". A 94. oldalon ezt az önironikus megjegyzést találjuk: „Az ezt közvetlenül követő mondat pedig azt is sejteti, hogy mikor ezt írtam, a tudóssá válás kórsága már elég előrehaladott állapotában pusztított bennem, hiszen az már éppen olyan, amilyeneket csak nagy tudósok szoktak írni, ha már végképp nem boldogulnak valamivel: »Es itt most már olyan mélyre kellene hatolni a társadalmi objektivitás kérdésébe, hogy az meghaladná az itt kitűzött feladatok köret« (Szilágyi 1972, 181)." Nos, a kórság - úgy látszik - nem múlt el nyomtalanul: „Ennek a dolgozatnak ugyanis nem feladata egy teljes magyar fonológiának még csak a felvázolása sem" (143); „Annak azonban, hogy itt mit kell csinálni és hogyan, most a szemléltetésére sem térek ki részletesebben" (177); „nem marad más hátra, mint hogy a teljes rendszert írjam így le, töviről hegyire aprólékosan végigelemezve minden problémát; ezt egyébként szeretném is egyszer kíváncsiságból elvégezni" (230). A 120. oldalon a 60. lábjegyzetben ezt írja: „de ha a rossz mondatok annyira tömegével fordulnak elő, ahogyan azt Chomsky állítja, akkor ez lényegében azt jelenti, hogy a beszélő a kompetencia szabályainak kritériumait az esetek nagy részében egyszerűen nem veszi figyelembe. De akkor minek alapján állíthatjuk, hogy a kompetencia a beszéd alapja?" Azon az alapon, hogy a rossz mondatokról maga a beszélő is meg tudja állapítani, hogy rosszak.9 A második részben, amely „A beszédmű-fonológia módszere" címet viseli 9 Vö.

... de ha a bolti lopások annyira tömegével fordulnak elö, ahogyan azt a rendőrség állítja, akkor ez lényegében azt jelenti, hogy az emberek a hetedik parancsolatot az esetek nagy részében egyszerűen nem veszik figyelembe. De akkor minek alapján állíthatjuk, hogy a tízparancsolat a helyes viselkedés alapja?