Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)
Szemle, ismertetések - Siptár Péter: Beszédmű-fonológia [Péter Siptár : A phonology of speech products] 315
célszerűbb szólnunk, hogy hogyan is viszonyulnak ezek egymáshoz. Hiszen ha szétválasztottuk őket, azt csak azért tettük, mert előzőleg kutatásuk megkönnyítésének céljából specifikus tárgyukat is elválasztottuk egymástól, tudva azonban, hogy a beszédfolyamatban ezek nem két valóban különválasztott egységet alkotnak, hanem szervesen összetartoznak" (130). Mostanra az olvasó teljesen elbizonytalanodott, hogy akkor végül hogy is áll a kétféle nyelvészet egymáshoz való viszonya, csak egy valami egészen biztos: ez a megkülönböztetés legalább annyira absztrakt dolog, mint a kompetencia és a performancia, vagy éppen a szinkrónia és a diakrónia elválasztása. Mielőtt áttérnék a második részre, álljon itt néhány apróbb megjegyzés az első részben érintett néhány részletkérdéssel kapcsolatban. A 69. oldalon A felesége mindig kísérte haza mondatról azt mondja a szerző, hogy ez megfelelő szövegkörnyezetben elfogadható, szemben a SMNy I. (Kiefer 1992) állításával. Nos, a hivatkozott helyen sajnos valóban nem esik szó arról, milyen hangsúlyozással, s ennek megfelelően milyen mondattani szerkezettel kell érteni az idézett szósorokat. Azonban az ellenpéldákból {Mindig a felesége kísérte haza, A felesége kísérte haza mindig) kikövetkeztethető, hogy itt arról van szó: fókuszos mondatban az univerzális kvantor állhat a mondat fókusza előtt {Mindig a felesége kísérte haza), a fókusz részeként (УMindig a felesége kísérte haza), illetve az ige utáni részben {A felesége kísérte haza "mindig), de nem állhat önmagában fókuszként {*A felesége "mindig kísérte haza) csak hangsúlyos kvantorként, de akkor egyenes szórenddel: A felesége mindig hazakísérte. Lapos prozódiájú mondatban is állhat a topik után, az ige előtt, de az igekötő és az ige ilyenkor is rendesen egyenes szórendü: {A felesége "mindig "hazakísérte), kivéve (egyes nyelvváltozatokban) abban a speciális esetben, amilyet a Szilágyi által konstruált szövegkörnyezet tesz lehetővé {A felesége "mindig "kísérte "haza). Azonban az általa az SMNy-ből idézett helyen nem ez utóbbiról, hanem az egyértelműen helytelen *A felesége "mindig kísérte haza mondatról van szó - bár, megengedem, félreérthető fogalmazásban.8 Ezzel kapcsolatban megjegyzem még, hogy itt egy elhamarkodottan (pontosabban félreérthetően) helytelennek minősített mondatról van szó, nem pedig arról az esetről, amelyre a szerző a következő bekezdésben utal: „Ezért van nekünk szükségünk Jancsira meg Juliskára: mert gyarló emberek vagyunk, és a magunk szájából sokkal könnyebben elfogadunk bármit, mint ha őtőlük halljuk. Elképzelt, de nagyon konkrét, életszerű, hiteles beszédhelyzetekbe helyezve, ugyanilyen beszélő szájába adva rögtön észrevesszük, hogy bár nekünk jónak tűnt mint 8 A szóban forgó mondatnak a 20. lábjegyzetben leírt tesztelésére vonatkozólag pedig vegyük figyelembe a szerző saját (mással kapcsolatban kifejtett) véleményét a 126. oldalról: „így még az a különös dolog is megeshetik, hogy egy adott formát minden kísérleti hallgató elfogad mint (mások beszédében esetleg) lehetségest, noha valójában a spontán beszédben egyáltalán nem fordul elő."
