Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Siptár Péter: Beszédmű-fonológia [Péter Siptár : A phonology of speech products] 315

ami pontosan azt a helyes következtetést írja le, hogy „kakas esetében a farok hosszú" (nem-kakas esetében alapértelmezés szerint a farok nem-hosszú). A farok hosszúságát pedig igenis generálja az(l) szabály, mégpedig abban az értelemben, amelyben ezt a generatív nyelvészetben eredetileg használják (tehát nem abban a vulgáris értelemben, hogy a fácánkakas farka az (1) szabály segítségével lesz hosszú). Ehhez kénytelen vagyok egy hosszabb idézetet ideiktatni Chomsky Mondattani szerkezetek c. müvéből (Zólyomi Gábor fordítása): „A (35) formájú [azaz generatív] nyelvtanokkal kapcsolatban még egy dolog érdemel említést, mivel az szemmel láthatólag némileg félreérthető. Ezeket a nyelvtanokat mint mondatok generálására szolgáló eszközöket írtuk le. Ez a megfogalmazás esetenként ahhoz az elképzeléshez vezetett, miszerint bizonyos aszimmetria áll fenn a nyelvelmélet esetében, abban az értelemben, hogy a nyelvtan inkább a beszélő, mint a hallgató nézőpontját teszi magáévá, vagyis inkább a megnyilatkozások létrehozásának a folyamatával foglalkozik, mint azzal a »forditott« folyamattal, amit adott megnyilatkozások szerkezetének elemzése és rekonstruálása jelent. Az igazság az, hogy az általunk tárgyalt formával rendelkező nyelvtanok meglehetősen semlegesek beszélő és hallgató, megnyilatkozások elemzése és előállítása tekintetében. A nyelvtanok nem adnak nekünk felvilágosítást arról, hogyan elemezzünk egy meghatározott megnyilatkozást, ahogy arról sem, hogyan állítsunk elő egy adott konkrét megnyilatkozást. Valójában ez a két, a beszélő és a hallgató által elvégzendő feladat lényegében ugyanaz, és a (35) formájú nyelvtanok egyikkel sem foglalkoznak. Minden ilyen nyelvtan csupán megnyilatkozások, mégpedig a nyelvtan által generált megnyilatkozások egy meghatározott halmazának leírása. Egy ilyen nyelvtan alapján rekonstruálhatjuk az ezek között a megnyilatkozások között fennálló formális kapcsolatokat az összetevős szerkezet, a transzformációs szerkezet stb. fogalmait használva. A probléma világossá tételét talán segíti, ha a kémiai elmélet azon részéhez fordulunk hasonlatért, amelyik a strukturálisan lehetséges vegyületekkel foglalkozik. Erről az elméletről ki lehet jelenteni, hogy valamennyi fizikailag lehetséges vegyületet generálja, éppen úgy, ahogyan egy nyelvtan generálja az összes nyelvtanilag »lehetseges« megnyilatkozást. Az ilyen elmélet hátteret nyújtana meghatározott vegyületek minőségi elemzésének és előállításának műszaki eljárásaihoz éppen úgy, ahogy valaki támaszkodhat egy nyelvtanra olyan speciális problémák vizsgálatakor, mint konkrét megnyilatkozások elemzése és előállítása" (Chomsky 2003, 55-56). Szilágyi N. Sándor beszédmű-modelljében a nevezetes fácánfarok-szabály így festene: (2) [rövid farok] >IT [hosszú farok] / Г 1