Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)
Szemle, ismertetések - Siptár Péter: Beszédmű-fonológia [Péter Siptár : A phonology of speech products] 315
kötet (stílusukban) legvonzóbb lapjait alkotják.3 A könyv egy viszonylag hosszú bevezetésből, valamint két fő részből áll. A bevezetést - néhány általános megjegyzést követően - „Az absztraktumok csapdája" című esszé alkotja (10-40). Ennek alapgondolata merész, de vonzó; azonban az „absztrakt" - „konkrét" szembenállást abszolutizálva (mondhatnám: absztrakt módon) közelíti meg. Ezzel szemben szerintem az absztrakt/konkrét ugyanolyan viszonylagos fogalompár, mint a típus/példány és sok más, vagyis ugyanaz az elvontsági szint egy nála is elvontabbhoz képest konkrét, míg egy nála kevésbé elvonthoz képest absztrakt. Ahhoz azonban, hogy alaptételéhez tarthassa magát (Absztrakt = Rossz, Konkrét = Jó), a szerzőnek ezt a folyamatos skálát dichotomizálnia (saját kifejezéseivel szólva: démonizálnia, mitologizálnia) kell, abszolút szembenállást kell belelátnia a természete szerint folyamatos rétegződésbe. Pedig az eszmefuttatás elején még nem minden absztrakciót tart eleve károsnak. A 12-13. oldalon például ezt olvassuk: „Semmiképpen sem volna célszerű [...], ha valaki úgy gondolná, hogy a számok például, vagy a reális dolgok közötti relációk [...], valamint az idő, a fizikai törvényekben megfogalmazott összefüggések és más hasonlók csupán a mi absztraháló műveleteink tükrében tűnnének valóságosaknak, de amúgy nem tartoznának hozzá ettől függetlenül is a való világhoz." De ha ezek az absztrakciók/absztraktumok a való világban is léteznek, akkor a jelentés vagy a birtokviszony miért nem? A 28. oldal alján a 15. lábjegyzet végén ezt kérdezi: „mivel is maradunk mi itt igazából, miután ebből a relációból [Jancsi autója] Jancsit és az autót elhagytuk?", amivel azt sugallja, mintha a helyes válasz ez lenne: nem marad semmi, holott ami marad, az éppen a birtokviszony. A jelentés pedig egyenesen hallucinációnak minősül - de ugyanilyen alapon hallucináció lenne a szerző megannyi saját fogalma, például a rend vagy a kód is!4 Hasonló absztraktumok a későbbiekben: konkrétum (40), 3 Csak néhányat sorolok itt fel közülük: a verebet leíró természettudós esete (14-16), Jancsi és Juliska meg az autóvásárlás (17-20), Jancsi, aki nem tud absztrakt fogalmakban gondolkodni (22-23), a tudós kalandja az útjelző táblákkal és a mitologikus Jelentéssel (26-31), a kerékpár tudományáról és a biciklizés tudományáról szóló parabola (73-76), a fácánkakas hosszú farkának generatív elemzése (100-101), az -ulí-ül és -odikJ-edikf-ödik képzős igék elemzése (108-113), az „idegen szó" fogalmának újraértelmezésére tett javaslat (111; ez nagyon szimpatikus, bár magában hordozza a körkörösség/önkényesség veszélyét), a bonyolódik helyesírásáról szóló rész (111-112), és így tovább, még hosszan lehetne sorolni. 4 Ezekre is alkalmazni lehetne ugyanazt a levezetést, amit a jelentés fogalmával kapcsolatban ír le a szerző: „a beszédmű rendezett" -» a beszédmű rendje —> a beszédmüben rend van —> a rend valóságosan létezik. Vagy: „a beszélő belekódolja a mondanivalóját a beszédműbe" —» a beszélő kódja —> a beszélőnek kódja van (a fejében) -» a B-kód valóságosan létezik. (Egyébként a szerző később, a 128. oldalon úgy beszél a jelentésről, a 132. oldalon pedig a birtokviszonyról, mintha ezek mégiscsak léteznének.)
