Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Hoffmann István: Fehértói Katalin : Árpád-kori személynévtár (1000-1301) [Katalin Fehértói : Onomastic register of the Árpád-era (1000-1301)] 300

fordul a forrásokban. A fenti tónevek előtagjában így inkább a településneveket gyaníthatjuk, ám ezek végső soron személynévi eredetűek is lehetnek. Abban azonban még kevésbé lehetünk biztosak, hogy a Bodrog megyei terra reginait Elmeg személynevet rejt magában - noha az ÁSz egy másik, egyértelműen ilyen szerepű adatot is közöl - mivel e hely közelében El ~ Eld és Elszekcső településneveket is ismerünk (vö. Gy 1: 728, Zichy 1: 606). Rendkívül nehéz megítélni az olyan nyelvi elemek státusát is, amelyek az oklevelek szövegében a latin villa, terra, praedium stb. típusú szavak mellett szerepelnek, mivel ezek helynevek éppúgy lehetnek, mint személynevek. A kétségkívül személynévi értékre az elem környezete olykor egyértelműen utal: ad terram Wlko, qui est ybagio castri de Pasaga; ad terram Isow filii Gregorii; terram Barnabe ... iuxta terram eiusdem Barrabe. A terra Cheley típusú szerkezetek azonban Cselej, Cselejfölde helyneveket vagy közvetlenül Cselej személynevet is rejthetnek, de akár Csele helynév (és esetleg mögötte húzódó személynév) is föltehető ennek alapján. Akárhogyan is értelmezzük azonban, kétségtelen, hogy a személynévi és a helynévi interpretáció etimológiailag összefügg egymással, így szerepeltetésük a személynévtárban a fent említett válogatási elveknek megfelel. A villa Ytoud egyedül áll az ÁSz által idézett nevek között, ami már önmagában is bizonyos mértékig jelzi, hogy talán kevésbé érdemes a személynéviség gyanújába keverni, hiszen az itó 'itató' földrajzi köznév -d képzős formájaként is gond nélkül megmagyarázható. A fenti, valójában esetlegesen kiemelt példák azt mutatják, hogy a személynevek adatolásának kitágítása a helyet jelölő szerkezetekre valóban komoly gondokat hoz magával, és ez egyúttal téves megítélésekkel is együtt járhat. Összességében mégis szerencsésnek tarthatjuk a szerző e döntését, mert ily módon a szótár anyaga fokozottan ráirányítja a figyelmet a személy- és a helynevek érintkezési területére, s ezáltal pezsdítően hathat az ilyen irányú etimológiai és rendszertani vizsgálatokra is. A személynevek nemcsak a helynevekkel vannak átfedésben a mindenkori szókincsben, hanem a főnevek más csoportjaival is, legközvetlenebbül talán a személyt (tisztséget, foglalkozást stb.) jelölő szavakkal. Több ilyet találunk az ÁSz-ban is: Dekan Gemulsche, Poroslofuca, Vrreui 'úr réve'. Ám ha ezek bekerültek a névtárba, ugyanúgy itt lehetne azApattoa (DHA 78-9), a Baanfolua (Gy 1: 278) és más ezekhez hasonlók is. Az átfedés példáinak idézését folytathatnánk a népeket jelentő szavak csoportjával is. Györffy történeti földrajzának első kötetében az a és b kezdetű helyneveket átnézve néhány olyan nyilvánvalóan személynévi előfordulást is találunk, amelynek helye lenne a névtárban: 1263/466/476: Abelbodon (Gy 1: 214), 1270/350: Botmonustra (Gy 1: 709), 1274: Bolchhyda (Gy 1: 604), 1263/466/476: Bwlkezy (Gy 1: 224) és esetleg 1283: Belechpataka (Gy 1: 460) stb.