Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Hoffmann István: Fehértói Katalin : Árpád-kori személynévtár (1000-1301) [Katalin Fehértói : Onomastic register of the Árpád-era (1000-1301)] 300

onisztikus szemléletű kutatások alapvető tételeit sem. Az efféle eredmények pedig csak még inkább fokozták azt a várakozást, amellyel a szakmai közönség a készülő nagy Árpád-kori személynévtár megjelenése elé tekintett. A szótárírás sikerét nyelvtörténeti munkák esetében erősen befolyásolja a források megfelelő megválasztása. Fehértói Katalin e tekintetben nagyon világosan jelölte ki kutatásai hatókörét: névtárában az Árpád-korból fennmaradt valamennyi kiadott forrás személyt jelölő neveit gyűjtötte egybe. A kronológiai határok ilyen megválasztása mind elvi, mind gyakorlati szempontból helyeselhető. Egyrészt azért, mert az Árpád-kor a különféle célokkal végzett vizsgálatokban sokféle tudományterületen jól bevált időegységnek bizonyult, másrészt pedig azért, mert a választás révén egy ember által is még viszonylag jól átfogható névanyaggal került szembe a szerző. Az 1000 és 1301 közötti időből fennmaradt mintegy tízezer oklevél, lajstrom, elbeszélő forrás stb. közül csak mintegy ezer oklevél nincs máig sem kiadva. Helyesen tette Fehértói Katalin, hogy ezekkel nem foglalkozott: e forrásanyagnak a kutatásba való bekapcsolását a középkorkutató történész-levéltáros szakemberektől várhatjuk. A kiadott dokumentumok nagy hányada megbízható forrásként áll a kutatók rendelkezésére. Nagyon fontos kérdés ugyanakkor, hogy a szerző a legjobb, leghitelesebb kiadásokat használja-e fel, hiszen e sokat kutatott korszak legfontosabb dokumentumai gyakran több kiadásban is megjelentek. Fehértói Katalin megalapozott bizalommal fordulhatott ahhoz az oklevél-kiadási gyakorlathoz, amelyet elsősorban Karácsonyi János, Szentpétery Imre és Györffy György neve fémjelez. Az oklevelek tudományos értékelésében nemcsak arra kellett figyelmet fordítania, hogy a forrásokban szereplő névadatok betűhív közzétételében jelentős eltérések is mutatkoznak, hanem arra is, hogy az oklevelek keletkezési körülményeinek (korának, eredetiségének, hitelességének) a megítélése is eltérő lehet a szakemberek körében. Az Árpád-kori források jó része esetében Fehértói olyan kiadásokra támaszkodhatott, amelyek éppen a szótár anyaggyűjtésének az időszakában láttak napvilágot. Ez bizonyára jelentősen meg is nehezítette azonban a szótárszerző dolgát, hiszen addigi munkáját így neki is folyamatosan felül kellett vizsgálnia, ám a végeredményt minőségi szempontból ez a körülmény mindenképpen kedvezően befolyásolta. Ilyenképpen az ÁSz egyik kulcsforrása a Györffy György által szerkesztett Diplomata Hungáriáé Antiquissima (1992) lett, amely az 1131 előtt született magyarországi oklevelek kritikai kiadása. Kétségtelen, hogy e kiadvány névanyagát Fehértói Katalin kiválóan ismeri, hiszen névmutatóját -Györffy felkérésére - éppen ő készítette el. De e munkához hasonlóan fontos szerepe van a személynévtárban a Chartáé antiquissimae Hungáriáé (Györffy 1994) című forráskiadványnak, valamint Györffy történeti földrajzának (1963-1998) is. E központi szerepű munkák mellett persze számos továbbit is fel kellett