Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Hoffmann István: Fehértói Katalin : Árpád-kori személynévtár (1000-1301) [Katalin Fehértói : Onomastic register of the Árpád-era (1000-1301)] 300

század második negyedében volt a figyelem középpontjában: számos ide tartozó kérdésben az abban az időben született eredmények a mai tudásunkat is meghatározó módon befolyásolják. Ám ezt követően - itt nem részletezendő okok folytán - majd negyedszázados apály következett be nemcsak az Árpád-kor hely- és személyneveivel való foglalkozás terén, hanem az egész magyar névkutatásban is. A 20. század utolsó negyedében aztán ismét újból egyre határozottabban lábra kapott a történeti névkutatás, amelyen belül az utóbbi másfél-két évtizedben -elsősorban Kiss Lajos és Benkő Loránd tevékenysége nyomán - az Arpád-kor vizsgálata került mind inkább az érdeklődés középpontjába. Kiss Lajos elsősorban a korszak helynévtörténetére irányította rá a figyelmet, Benkő Loránd ez időben írott munkáiban a két névfajta vizsgálata nagyjából egyensúlyban volt. (Ehhez azt is hozzátehetjük, hogy a hely- és a személynevek vizsgálatának sokat hangoztatott összhangja olyan mértékben talán senkinél sem valósult meg a magyar kutatók közül, mint éppen nála a jelzett időben és ma is.) Mellettük mások is mutattak fel fontos eredményeket e témakörben: a helynévkutatók közül Mező András, a személyneveket vizsgálók közül pedig Fehértói Katalin nevét emelhetjük ki elsősorban. Az Árpád-kori névanyag vizsgálatában ez idő tájt is az etimológiai elemzéseké volt a vezető szerep és azé még ma is, ugyanúgy, ahogyan a névfejtés dominanciája a magyar névtani kutatások egészét is jellemzi. Az utóbbi évtizedekben azonban a kutatók leginkább a korábbi névfejtések revízióját, hibáinak kijavítását tekintették fő feladatuknak. Ezt az igényt leghatározottabban és többször is visszatérően Benkő Loránd fogalmazta meg (lásd pl. 1995: 402 és 2003: 68), utalva arra a kötelezettségre is, amelyet a tudományos együttműködésben a névkutatásnak más tudományok irányában teljesítenie kell. Az egyes nevekről való, főleg etimológiai természetű ismeretek bővülésével azonban nemigen tartott lépést a nevek rendszerének mind pontosabb feltárása. E téren valamelyest többet tettek a helynévkutatók, hiszen több monográfiát és egész sor olyan tanulmányt említhetnénk, amelyekben a nagyobb összefüggések bemutatására történtek kísérletek, ám az Árpád-kor személyneveinek kutatása rendszertani tekintetben alig haladt valamit is előre: átfogó ismereteink szinte ma sem haladják meg azokat, amelyeket még a 20. század első felében tevékenykedő kutatók tártak fel. Az e kérdéskörben való előrelépést megítélésem szerint jelentősen akadályozta az a tényező is, hogy sem az Arpád-kor személynévi, sem a helynévi adataira vonatkozóan mindezidáig nem készült el egy olyan korszerű kiadvány, amely a korszak forrásainak a lehető legteljesebb feltárására vállalkozott volna. A helynévkutatás terén a hiányt még valamennyire pótolja Csánki Dezső és Györffy György történeti földrajza, amelyek nagy számban és többnyire megbíz-