Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Rédei Károly: Vászolyi-Vasse, Eric : Syrjaenica I-III. 296

járás az 1 ~ v váltakozást képviseli (1. irodalmi és köznyelv, AV, KV, Ud.). Vászolyi szerint a (v) fonémának két allofonja van: szó- és szótagkezdeten labiodentális (v), szó végen és szótagvégi helyzetben bilabiális (w). Wichmann, Fokos, Rédei szintén (v) fonémával számol, de a (w) allofont nem jelölik vagy nem veszik figyelembe. Zilina - Baraksanov (1971: 28-29) a Szkr. nyelvjárásban a v mellett meghatározott fonetikai helyzetben w-t is jelöl. Véleményem szerint elegendő lett volna a v/w előfordulásáról a bevezetésben szólni, ám ízlés dolga s így megengedhető nyelvjárási szövegekben az allofonokat is jelölni. Az щ és 0 fonémáknak nem első szótagban ... és e allofónjai vannak. Az általam publikált FV szövegekben más hangjelöléssel (i — i,e- e) ugyanez a hangviszony van (Rédei 1978: 207). A szövegek műfajok szerinti csoportosítása ugyanaz, mint az első és a második kötetben. Különösen értékes darabjai a felső-vicsegdai szövegeknek a zűrjén nép mondabeli hőseiről (bagatir) szóló mondák, legendák: kert-ajka, jurka (44-59). A népmesék, siratóénekek (halott- és menyasszony siratok), gyermekdalok, szerelmes énekek mind-mind a régi zűrjén népéletet és népszokásokat tárják elénk. Vászolyi a sylad 'énekeltek' alakot sylannyd-bó\ vezeti le (72, 431). Ugyanígy kerad 'csináltok', setad 'adtok', munad 'mentek' < kerannyd, setannyd, munannyd (432, 436). А P12. személyének igei személyragja -annid, -anid, -ad, at(e) (ózürj. -adnid) váltakozatokat mutat. Közülük az -ad, -ade, -ate képviseli az eredeti formát: őspermi *-atsk> zürj. P munate, Lu. munade ~ votj. minodi, miniskodi. Az -annid, -anid, ózürj. adnid (munadnid) másodlagos, a nid birtokos személyjelnek (velnid 'lovatok') az igeragozási paradigmába való behatolása révén jött létre. Az ózürjénben többes 1. személyű -amnim személyrag is van: eskamnim 'hiszünk', ijdamnim 'magasztalunk' (Lytkin 1952: 111-112). A 406-421 lapokon érdekes „dicsérő" énekeket olvashatunk (a 22-31 számú dalok). Az énekesek improvizálnak: a jelenlévők közül két személyről - egy nőről és egy férfiról énekelnek. A műfaj neve zürj énül siledcan-kiv, oroszul величная песня 'köszöntő, dicsérő ének'. Vászolyi John G. Coates javaslatára encomium-mk nevezi ezt a daltípust. A Vym folyó tájékán magam is gyűjtöttem ilyen dalokat: 15, 16, 17 (Rédei 1978: 68-72). Vászolyi Eriknek három kötetes Syrjaenica című szöveggyűjteménye a szerző életművének egyik csúcsteljesítménye. A kiadvány mind a folklorisztika, mind pedig a finnugor (azon belül a zűrjén) nyelvészet (szövegnyelvészet, mondattan, alaktan, hangtan, etimológia stb.) gazdag tárháza. A könyv megjelenéséhez szívből gratulálunk és a szerzőnek további tudományos sikereket kívánunk. Rédei Károly