Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Rédei Károly: Vászolyi-Vasse, Eric : Syrjaenica I-III. 296

gyona zűrjén hangfelvételei és azok transzkripciója volt. Megható, kedvesen önleleplező sorok: az életvidám, nem egyszer bohém Erik másik arca tárul elénk: a tudományért élő tudós jellemvonásai. 2. Vászolyi Erik pályáján külföldre való távozásával kétségkívül törés, pontosabban paradigmaváltás következett be. A távolság és a könyvtárhiány miatt nem foglalkozhatott permisztikával, fmnugrisztikával. Az 1968 óta eltelt időben azonban az ausztráliai nyelvek kiváló kutatója vált belőle; ezt bizonyítja idevágó nagyszámú publikációja. De a permisztikához sem lett hűtlen. Sajtó alá rendezte és „Syrjaenica" címen - igaz hosszú késéssel (1999, 2001, 2003) - közzétette zűrjén (komi) szövegeit. A kiadásért Pusztay Jánost illeti a köszönet, aki Vászolyi kiadványát felvette Specimina Sibirica sorozatába. 3.1. Az első kötet első részében (IX-XXXIX) megismerkedhetünk a kutatóút történetével. A X-XVIII. lapok az első expedícióról szólnak. Vászolyi Erik örömmel ad arról számot, hogy gyűjtőmunkájához rögtön az elején szerencse is társult: „... my lucky day was the one when we commenced our regular sessions with the unforgettable Marija Vyuchejskaja" (XI). M. V. a Kanyin félszigeten született és ott nőtt fel. Nyelvezete izsmai típusú nyelvjárás, korábban ismeretlen volt a kutatás számára, így Vászolyi a felfedezője ennek az izsmai alnyelvjárasnak. Leningrádból Moszkván keresztül Sziktivkarba utazott, ahol főiskolai hallgatók letkai és közép-inyvai permják nyelvét tanulmányozta. Permják nyelvmestere R. M. Batalova, ma nemzetközileg elismert komi kutató. További tanulmányútjai: Felső-Izsma, Alsó-Ob, Felső-Jusva, Felső-Vicsegda. - Vászolyi Erik második kutatóútja 1966-ban volt. A két gyűjtőút közötti intermezzóként 1960 decemberében - 1961 januárjában módjában volt Moszkvában E. V. Boteva (Verch-Jusva) permják nyelvésznő anyanyelvét tanulmányozni. 1966 májusában A. Vanejev kíséretében először az udorai nyelvjárásból gyűjtött nyelvi anyagot. Ezt követően október 17-én G. Barakszanowal először Izsma városba, majd ettől északra Ust'-Usa, Kolva és Nevikbez vidékére utaztak. Ez volt Vászolyi Eriknek második felfedezése. Az itt élő lakosok tulajdonképpen elzürjénesedett jurák-szamojédok, nyelvük izsmai típusú zűrjén nyelvjárás. Gyűjtésének különösen értékes darabjai a nyenyec eredetű epikus énekek (sudbabc és jarabc). Vászolyi Erik hangjelölése fonematikus, jóllehet egyik-másik fonémát az eddigi szokástól eltérően jelöli, pl. щ = i, ö = g (jelen kiadványban nyomdatechnikai okokból 0), ez azonban nem zavaró. Az összetett szavakat egybeírja (sarpi; 'királyfi', kipydos 'tenyér', de ker-vid'edysjas 'reindeer herdsmen', 262), egyéb források kötőjeleket használnak: sar-pi, ki-pides. Ez is védhető: a) a kötőjel a szóhatárt pontosan jelöli, b) vitatott estekben (összetétel, szókapcsolat) nem foglal állást. Elég behatóan tárgyalja a szerző a nyelvjárás, nyelvjárásterület, makrodialektus, szubdialektus problémáját (XXXI-XXXIII). Valóban kissé bizarrul hang-