Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Duray Zsuzsa: Kovács Magdolna : Code-Switching and Language Shift... 288

esetjelölés kapcsán a szerző megállapítja, hogy a finnben a leggyakoribb a jelöletlen nominativus, így a kódváltások közel fele olyan szintaktikai pozícióban jelenik meg, amely nominativust vonz. A nominativus jelöletlen a magyarban és az angolban is, ezért Kovács tendenciaszerűnek tartja, hogy a kódváltások olyan pozíciókban fordulnak elő, ahol a mátrix- és a befogadó nyelv morfológiája megegyezik. A jelöletlen nominativust megkülönbözteti az egyéb esetek jelöletlen formáitól, és az adatokból azt a következtetést vonja le, hogy a finn grammatikai esetek - a genitivus kivételével - az AF-ben jelöletlenek. Az első nemzedék 76,9%-a, a második 59,8%-a a mátrixnyelv morfológiája szerint jelöli az egyszavas kód váltások eseteit (1. 18. és 19. ábra). A magyar korpusz elemzése után a szerző egyezéseket fedez fel az AF és az AM egyszavas kódváltások esetjelölésében. Az egyetlen különbség az, hogy a magyar beszélők hajlamosabbak a mátrixnyelv morfológiai szabályainak alkalmazására. Kovács a következőkben az esetjelölés és a szintaktikai pozíciók összefüggését vizsgálja az AF korpuszban. Az AF korpuszban így például az alany, a tárgy, a habeo-szerkezet birtoka, a határozók jelöletlenek, ami többször egyezést mutat a mátrixnyelv morfológiájával, néhány esetben azonban nem. Ezeket az eseteket a szerző egyszerű transzferként értelmezi. Bizonyos esetekben a mátrix/befogadó nyelvi esetek jelöletlensége leegyszerűsítőnek tűnhet az olvasó számára, hiszen a finnben pl. a habeo-szerkezetek birtoka állító mondatokban a nominativus mellett állhat partitivusban is, a hasonló, tagadó szerkezetek birtoka pedig majdnem kizárólag partitivusban. A szerző a magyar korpuszt nem elemzi részletesen, de tesz néhány összehasonlító megjegyzést. Összefoglalva: a kódváltásban előforduló nyelvi elemek jelölése elmozdulást mutat a mátrix nyelvtől a befogadó nyelv irányában. Az agglutináló mátrixnyelv esetében ez strukturális egyszerűsödést jelent, amely folyamat tetten érhető a nyelvvesztésben és a második nyelv elsajátításában is. A folyamat ausztrál kontextusban való vizsgálata egy későbbi kutatás témáját képezhetné. A 8. fejezetben a szerző bemutatja azt a grammatikai kódváltások elemzése során kialakított modellt (A Kódváltás Távolságon Alapuló Kontinuum Modellje), amelyet a kódváltás leírására használhatunk egy nyelvcserehelyzetben lévő beszélőközösségben. Először a mondaton belüli kódváltás főbb típusairól szól és hangsúlyozza, hogy azokon keresztül a kontaktushelyzetben lévő mátrixnyelv egyszerűsödésének és az anyanyelvi kompetencia gyengülésének folyamatát érzékelhetjük. így tehát a jelöletlen (smooth) és a jelzett (flagged) kódváltás, a transzfer, a grammatikailag jelöletlen alakok, a rövidebb és hosszabb beillesztett megnyilatkozások a nyelvcserefolyamat egy-egy állomását képezhetik, aminek végállomása az Ll teljes elvesztése. Az AF és AM jellemző és ritkábban előforduló kódváltástípusait a szerző példákkal szemlélteti. A kontinuum modell ezekből a kódváltástípusokból épül föl és jól érzékelteti a mátrix-