Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Duray Zsuzsa: Kovács Magdolna : Code-Switching and Language Shift... 288

ző nyelv rendszerébe. A várakozással ellentétben az angol-finn kölcsönszavak listáját nem követi az angol-magyar. Az bizonyosnak látszik viszont, hogy a magyar-angol kölcsönszavak szó fajukat illetően főnevek és viszonylag ritkán fordulnak elő. A vizsgálat részét képezik a tulajdonnevek közül az egyszavas kódváltások, a kölcsönzött tulajdonnevek azonban nem. Mivel a dolgozat célja, hogy egy folyamatban lévő kódváltást mutasson be, a szerző a korpusz minden kódváltástípusát megvizsgálta. így például a függő beszédet, a befejezetlen kódváltást vagy az olyan szupraszegmentális megoldásokat, mint a metanyelvi kommentár. Az adatokból kitűnik, hogy mind az AF, mind pedig az AM korpuszban az összes kódváltástípusból a mondaton belüli kódváltások dominálnak. A kódváltás gyakoriságát tekintve különbség fedezhető fel az életkor és a nem tekintetében. Ahogyan várható, a finn emigránsok második nemzedékének nyelvi repertoárjában fedezhető fel a legtöbb, az első nemzedékében a legkevesebb kódváltás. A harmadik nemzedék a korpuszban alulreprezentált, ezért a rá vonatkozó adatok nem szignifikánsak. Hasonlóképpen nem vonható le messzemenő következtetés a magyar adatokból, hiszen a vizsgált korpusz kisebb mint a finn. Ennek ellenére Kovács megállapítja, hogy kódváltás ugyanolyan gyakorisággal fordul elő az egyes nemzedékek nyelvi repertoárjában, és ez magyarázható többek között a magyar emigránsok jobb magyar nyelvtudásával, vagy azzal az erős érzelmi kötődéssel, amellyel a magyar emigránsok a magyar nyelv iránt viseltetnek. A nemek tekintetében az állapítható meg, hogy a finn nők többször váltottak nyelvet, mint a férfiak. A magyar adatok itt sem reprezentatívak. A 6. fejezet a kódváltás pragmatikai funkcióit (függő beszéd, címzett kiválasztása, megjegyzés, magyarázat, téma változtatás stb.) elemzi mindkét korpuszban és rámutat arra, hogy ugyan a pragmatikai funkciók mind jelen vannak az adatokban, mégis alulreprezentáltak, ezért az adatközlők a kódváltást valószínűsíthetően más okból használják. A kódváltások közül a legtöbb mondaton belül történik. Ennek egyik oka az lehet, hogy egy kétszemélyes interjúhelyzet nem indokol pragmatikai kódváltást. Ezek megfigyelésére egy harmadik kutató jelenléte lett volna kívánatos. A pragmatikai funkciók közül az adatközlők a függő beszédet használták a leggyakrabban. Kovács a 7. fejezetben a mondaton belüli grammatikai kódváltásokat vizsgálja. Kiderül, hogy az első és második generáció kódváltása különbséget mutat, ebből könnyen levonhatjuk azt a következtetést, hogy a kódváltás és a nyelvcsere összetartozó fogalmak. Az AF korpusz 74,1%-ban, az AM 80,3%-ban tartalmaz grammatikai kódváltást, itt főnevek, főneves szerkezetek fordulnak elő a leggyakrabban. A kontaktushelyzetben lévő két agglutináló nyelv strukturális változásait az esetjelölés változásának megfigyelésével érhetjük a legkönnyebben tetten. Az eredmények a következők. A kódváltásban résztvevő szófajok előfordulási aránya megegyezni látszik a finn szófajok előfordulási gyakoriságával. Az