Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Duray Zsuzsa: Kovács Magdolna : Code-Switching and Language Shift... 288

gyar. Tette ezt annak ellenére, hogy az egyszavas kódváltások száma nem egyező a két nyelvben. Hozzáteszi azonban, hogy az alapkód megváltozhat, például akkor, amikor angol a főmondat alanya és állítmánya. A fejezet további részében Kovács áttekinti a mondatokon belüli kódváltás megszorításaival foglalkozó elméleteket (1. Poplack 1980, 1990; di Sciullo et al 1986, Halmari 1997, Myers-Scotton 1997). Kifogásolja, hogy ezek a megszorítások főként grammatikai jellegűek és nem vesznek figyelembe egyéb olyan szociolingvisztikai, pszicholingvisztikai, pragmatikai tényezőket, amelyek kódváltást okozhatnak. A fejezet szól a kódváltás korábbi elméleteiről is (vö. Matrix Language Frame Model, MLF Turnover Hypothesis, Muysken háromszög modellje, Auer modellje). Kovács a modellek különbözőségét abban látja, hogy szerzőik a kódváltás hosszú távú következményei közül a nyelvcserét/nyelvhalált vagy a két nyelv érintkezésének eredményeképpen kialakuló új grammatikai megszorításokat, struktúrákat emelik-e ki. Saját modelljét grammatikai, pragmatikai és szociolingvisztikai szempontok szerint építi föl, amelyben a grammatikai szempont kapja a legtöbb figyelmet. Az 5. fejezetben a szerző összefoglalja a finn-angol kódváltás háttérirodalmát, majd felsorolja azokat azegyszavas kódváltástípusokat, amelyeket a statisztikai elemzés körébe vont és amelyeket kizárt. A finn korpusz 2.503, a magyar 1.492 kódváltást tartalmaz. Ezek között szerepelnek más nyelvekre történő kódváltások is (pl. svéd, német, héber). Bár mondatbeli helyüket és szerepüket tekintve ezek nem különböznek a finn-angol, magyar-angol kódváltásoktól, mégsem képezik a statisztikai elemzés részét. Kizárja a vizsgálatból továbbá a kölcsönszavakat és a tulajdonnevek egy részét. A kölcsönzésnek két típusát szokás megkülönböztetni: (1) alkalmi kölcsönzés és (2) meghonosodott kölcsönzés (Bartha 1999:120). Kovács nem tesz különbséget a kettő között, arra hivatkozva, hogy grammatikailag nem fedezhető fel különbség a két típus között. De mivel mindkettő része lehet egy kódváltás-nyelvcsere összefüggést feltételező modellnek, a különbség létét nem tagadja. Nemcsak kódváltás-nyelvcsere összefüggésben tételezhető fel kontinuum, hanem egyazon beszélgetés során kód váltás-kölcsönzés kapcsolatában is. A szerző példákat említ arra, amikor néhány adatközlő kísérletet tett az egyszavas kódváltást kölcsönszóvá alakítani (1. crocodile : krokodailí). Ugyanezt a kontinuumot diakrón szempontból is feltehetjük. A szerző itt amellett érvel, hogy a kódváltás nem jelent közbülső állomást a kölcsönszóvá alakulás előtt. Sőt, lehetségesnek tartja, hogy a kódváltás fázisa teljesen elmarad, és a beszélő közvetlenül veszi át a kölcsönadó nyelv szavait. A háromnál többszöri előfordulást kölcsönzésnek tartja, az egyszerit vagy kétszerit alkalmi kölcsönzésnek. A leggyakrabban kölcsönzött AF szavak főnevek, amelyek a kölcsönzés gyakoriságára való tekintet nélkül fonológiailag integrálódnak a kölcsön-