Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Adamik Béla: Hermann József 1924-2005 280

köszönhetően a legkisebb, elsőre parciálisnak tűnő kérdésről is úgy tudott előadni, írni, hogy abból mindig figyelemre méltó eredmények születettek: talán ez az egyik legfontosabb vonása Tanár Úr tanulmányainak, azok sikerességének egyik, ha nem a legfontosabb kulcsa, egyfajta v é dj e g л e . Az általános nyelvtudomány módszerei és eredményei közül hallatlan jó érzékkel mindig azokat az aspektusokat vonta be a latin nyelvészeti problémák megoldásába, amelyek a legtöbb eredménnyel kecsegtettek. Talán kevesen tudják, hogy a nemzetközi ókortudomány egyik legnagyobb összegző sorozatának 1983-ban megjelent kötetében, a vulgáris latin kutatás történetét és eredményeit összefoglaló tanulmány szerzője egyedül Herman Józsefet és munkásságát említi és tárgyalja érdemben azok közül, akik modern nyelvészeti módszerek alkalmazásával előre vitték a vulgáris latin nyelvészeti kutatást. így már érthető, hogy miért Herman József professzor volt az, aki kezdeményezte a vulgáris latin kutatás nemzetközi fórumának létrehozását, és meg is rendezte az első nemzetközi kései és vulgáris latin kollokviumot 1985-ben, Pécsett: a konferencia nemzetközi bizottságának tagjaként mindvégig óvó, szeretetteljes gonddal segítette annak működését, kibontakozását. A nemhogy hazai, de világviszonylatban is egyedülálló kezdeményezés életképességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a háromévente ülésező kongresszus jövőre már 8. alkalommal kerül megrendezésre, mégpedig Oxfordban, sajnos már az alapító hérosz, Herman József professzor nélkül, de az ő szellemében, hagyatékát tovább gondozva. Végül nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a Tanár Úr egy olyan tankönyvet adott a vulgáris latinról a világnak, amely méltán példa nélküli karriert futott be: számos kiadást ért meg világnyelveken, sőt még japánul is megjelent, és végül magyarul is eljuthatott az olvasókhoz, hazánk egyetemein is szolgálatba állva mint a latin és romanisztikai nyelvészeti oktatás egyik alapmüve. De Herman József professzor nemcsak tanulmányain és könyvein keresztül tanította, bátran mondhatjuk, a világ latinista és romanista ifjúságát, hanem szóban is, akár a katedráról, akár ennél közvetlenebb formáról legyen szó. Hiszen ő maga mondta, hogy „kisszámú szenvedélyeinek egyike az egyetemi oktatás", és ennek a szenvedélyének hódolt is, nemcsak itthon, de külföldi egyetemeken is. Ennek köszönhetően tanítványok generációi nőttek fel a szárnyai alatt és kaptak tőle életre szóló indíttatást: itthoni működése során főként romanisták, később, részben velencei professzorsága idején majd újbóli, immár végleges, de a külföldtől természetesen soha el nem szakadó hazai tevékenysége idején, már latinisták is. Az egyetemi működés mellett azonban volt még egy jellegzetes formája annak, ahogy és ahol Tanár Úr tanítványokat vonzott magához: ez pedig, talán nem meglepő módon, éppen a nemzetközi konferenciák világa volt, különösen a latin nyelvészeti és főképp a vulgáris latin kollokviumok, amelyek egyébként az ilyesfajta összejövetelek közül, elmondása szerint, a legközelebb