Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

VII. Magyar Nyelvtudományi Kongresszus - Zsilinszky Éva: Megjegyzések a magyar igerendszer 17. századi történetéhez [On the history of the 17th century Hungarian verb system] 261

ban az -á/-é jeles, ún. elbeszélő múlt töltött be. (Ez utóbbi a középmagyar kor során általában visszaszorul, de használata az írott nyelvben egyáltalán nem példátlan akkor sem; a Pápa városához kötődő Martonfalvay Imre 1585-ös emlékiratában például az enyingi Török család szolgálatában eltöltött esztendők leírására következetesen ezt alkalmazza.) A periratokban mindössze két alkalommal találunk példákat az elbeszélő múltra; mind a kétszer a szövegnek „dramaturgiai" szempontból fontos helyén. Egyik esetben egy tanúvallomásban annak tisztázása kapcsán, hogy egy puska szándékos emberölési kísérlet eszköze vagy véletlen baleset előidézője volt-e. A kérdéses részlet: 1660: ,J\4onda ä szolga az urának: Meg halsz ördögh lölkü. Hasonló szitkokkal sziduan ezen fatenstis, csak pattanek a puska, találd aglekban lüni az urat" (610). Az a két mondat, amelynek állítmánya -á/-é jeles múlt időben van, mintegy közrefogja a vádlott minősítése szempontjából lényeges, fenyegetést és szitkozódást tartalmazó idézetet. A másik példában a per tárgya kevésbé komor, de súlyosnak ítélt törvénysértés: a vádlottak - maguk is a csizmadiacéh tagjai - fondorlatos módon megszerezték a céhláda kulcsát, s azt önkényesen maguknál tartották. Cselekedetükkel - melynek indítékai nem tárulnak fel - akadályozták a céh működését, s ezzel a szervezetnek kárt okoztak. A -/ jeles múltból -á/-é jelesre való átváltás ez esetben a cselekmény következményeinek bemutatásához köthető; 1660: „az teőb chéhbeli mesterek magok szabadságáual nem élhetenek, hanem megh fosztattatának szabadsagatul [= szabadsagoknál]" (611). - A jelenségre nehéz magyarázatot adni. A szöveg lejegyzője talán ezzel kívánta kiemelni a -t jeles múltban előadott eseménysorból az ügy megítélése szempontjából különösen fontos mozzanatokat. 8. A múltidőrendszer tapasztalható egyszerűsödése mellett a perszövegekben több olyan igei alak is van, amely a latin nyelv hatásáról tanúskodik. A peres eljárásban az események sorrendjének olykor igen nagy a jelentősége, s a jegyzőkönyvekben az előidejüség, illetőleg az időbeli egymásutániság érzékeltetésének többféle, automatikusan alkalmazott módjával is találkozunk. Bűnügyekben vagy a földesúr érdekeit, autoritását érintő perekben a cselekmény súlyosságát az igei állítmányt megelőző határozói igeneves szerkezetek halmozásával is hangsúlyozza a vádló; 1620: „nem gondoluan az istenj felelmeth, sem az uilag[i] theöruenieknek beöntetessetheöl nem reőtteghuen, feöldes vrokhoz ualo hiwsegeketh es engedelme[ssege]keth nem gondoluan ... Papa varának [kapu]jara ... rea rohant[anak]" (508); 1622: „nem tudatik miczoda ordogj inczelködesböl inditatuan, nem retteguen az isteni felelmet, sem ez vilagj töruenneknek bűnteteseuel nem gondoluan ... paráznául fortelmeskodot" (530). Ezek a latin igeneves szerkezetektől nyilván nem független alakulatok gyakran időviszonyításra, az állítmányhoz képest előidejüség kifejezésére is alkalmasak; 1622: „az dominus magistratusnak varasában megh gazdagulvan, az ő mesterségekben el nem