Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Tanulmányok - Maticsák Sándor: Az agglutinációval keletkezett mordvin képzőkről [On Mordvinian derivational suffixes of agglutinative origin] 7

'hálóhely' < uz- 'alszik', munanin 'út' < тип- 'megy'), ma pedig melléknevekből képez helyjelölő lexémákat.4 Ellentmondásos a fi. kunta megítélése is. Bartha Katalin (1958: 5) agglutinálódott képzőnek véli, míg például Hakulinen összefoglaló kézikönyvében (2000) nem tesz róla említést a képzők között. A fi. kunta mai jelentése 'község, település'. A Nykysuomen sanakirja (1: 590) és a Suomen kielen perussanakirja (1: 580) az ammattikunta 'céh, testület', aurinkokunta 'naprendszer', ihmiskunta 'emberiség', johtokunta 'igazgatóság', kuningaskunta 'királyság', luomakunta 'teremtés, teremtett világ', maakunta 'tartomány', palokunta 'tűzoltóság', retkikunta 'expedíció', siirtokunta 'gyarmat', valtakunta 'birodalom', veljeskunta 'szerzetesrend', yhteiskunta 'társadalom' szavakat egyértelműen összetételeknek tekinti. Leginkább képzőszerünek a számnevekkel való használatában tekinthetjük, vö. kymmenkunta 'mintegy tíz', satakunta 'mintegy száz' stb. A fi. -lainenZ-läinen képző is végső soron önálló szóra megy vissza, eredetileg a laji 'faj, fajta' szó -inen képzős alakja (a mai finn helyesírást követő alakja voltaképpen -lajinen lenne). Önálló szó jellegét annyiban őrzi, hogy nem hat rá a magánhangzó-harmónia törvénye, vö. tällainen, yhdenlainen, hyvänlainen (kivétel az yhtäläinen).5 E

képző alakilag teljesen egybeesik ugyan a -lainenf-läinen nomenképzővel (paholainen, sukulainen stb.), ám ez utóbbi teljesen más eredetre megy vissza (< -la/-lä + -inen) (Hakulinen 2000: 160-162). Korábban hasonló „gyanúba keverték" a -mainenZ-mäinen képzőt (pl. ihmismäinen, halpamainen, hyvämäinen) is, a maa főnév -inen képzős alakjának vélve (e gondolatmenet kiindulópontjául a hän on sitä maata 'az a fajta' szerkezet szolgált, vö. Hakulinen 1961: 60, 112); ma már összetett szuffixumnak tartják (Hakulinen 2000: 169). A deszemantizáció tehát a képzősülés fontos, talán a legfontosabb értékmérője, de nem egyetlen, abszolút mércéje. Minél elvontabb viszonyt fejez ki az adott képző (pl. m. -ságZ-ség, md. -ci, vog. -sup) az alapszavaknak annál nagyobb szemantikai csoportjához kapcsolódhatnak. Például a m. -né és a fí. -tarZ-tär kapcsolódási köre lényegesen kisebb, mint a -ságZ-ség vagy a -ci képzőé, ezt az alapszó eredeti jelentése (nő, ill. tytär 'lánya vkinek') korlátozza: elsősorban foglalkozásnevekhez, ill. a magyarban a férj nevéhez járulhat. A képzővé válás útján még csak apróbb lépéseket megtett utótagok (mint pl. az előbb említett zürj. in 'hely', md. pulo 'liget') szemantikai mezeje még oly erős, hogy csak rendkívül behatárolt fogalmi körű névszókhoz kapcsolódhat - emiatt még nem is tekinthetjük őket képzőknek. 4 Ez

véleményem szerint inkább összetételnek tekinthető, hiszen az -in elem világosan őrzi eredeti 'hely'jelentését (minderről 1. később). 5 Hakulinen (1979: 162) nem is tartja teljesen képzőnek: „Nämä johdokset ovat, kuten näkyy, sikäli vielä yhdyssanamaisia, että perusosa ei esiinny vartaloasuisena, vaan joko genetiivissä (yleensä) tai partitiivissa (tapauksissa kahtalainen, yhtäläinen).''''